| |
Képzeljük el, hogy egy imbolygó lángú gyertyával a kezünkben, mindennapi gondjainkba burkolódzva ereszkedünk alá egy ódon, penészes falú pince lépcsőjén. Amikor leérünk, úgy érezzük, hogy az átható illatú nyirkos levegővel együtt valami mást is belélegzünk; hirtelen egész lényünket szokatlan, mégis megnyugtató érzés járja át.
Amint felocsúdunk, azon kapjuk rajta magunkat, hogy egy rozsdás vascső részletét nézzük meredten: vöröses, sárgás, rozsdamarta felületén csodás világ bontakozik ki előttünk; olyan érzésünk támad, mintha óriási messzeségből figyelnénk egy ismeretlen bolygó folyómedrekkel, hegyekkel, kráterekkel szabdalt felszínét. Tekintetünk egyre jobban behatol a részletekbe, a felszín alá, a hasadékokba, s mintha különös fényjelenségeket is látni vélnénk. Úgy érezzük, egyre inkább kezdjük elveszíteni a kontrollt képzeletünk felett, ezért rosszallóan megrázzuk a fejünket, megpróbálunk elszakadni a víziótól, hogy visszatérhessünk a realitás világába.
|
|
