A fiatal festőművész az emberi lét ellentmondásosságát keresi, miközben egyszerre önkifejező és realista. A való élet emberi karaktereit emeli át a vászonra, álomszerű, szimbolikus kompozíciókban jeleníti meg művészi látomásait, az ember sokszor a háttérben, csak jellé egyszerűsítve jelenik meg munkáin. Festményeit az erős fény-árnyék, a szokatlan perspektíva, valamint a nagy tömbszerű, nyers, sokszor monochrom felületképzés jellemzi.