"Az illúzió az emberi lélek jelensége. Az illuzionizmus a művészetben az ábrázolásnak egy sajátos
kifejezési eszköze, amely az illúziót valószerűsíti. A megjelenítés a láthatatlan megfogalmazása.
Az alkotás közel hozza, érzékelhetővé teszi az elképzeltet. A művész tartalmi és élménybeli többletet
ad át, új dimenziókat tár fel. Lényege mondanivalójában és kifejezőkészségében van. Az illuzionizmus
eszköztárában megtaláljuk a tér-mélység ábrázolását, a perspektívát, a fény-árnyék dimenziót,
a színperspektívát.
A szakrális terekben a képi
megjelenítés az illúzió keltésével segít a megfoghatatlan
megértésében. Láthatóvá teszi, megfogalmazza és elénk
tárja azokat az érzéseket, amelyek lelkünkben, hitünkben élnek.
Élményt nyújt.
Az épületekben lévő falfestmények analógiájára, a belsőterek
átlényegítésében, átformálásában nagy szerephez jutott a
századok során a nagyméretű képek, a pannók alkalmazása.
Az ábrázolási jegyeikben illúziót keltő "textilfalak" a szakrálisés
a világi építészet belsőtereiben egyaránt jelen voltak és jelen
vannak. Az építészeti elemek, szerkezetek, a tér, a kertek,
tájrészletek az égbolt vízuális illúziót keltő megjelenítésével
tágították, változtatták a valós tereket. Hogyan jelentkezik és
fogalmazódik meg, hogyan transzformálódik és lényegül át
korunk művészetében, virtuális világunkban az illuzionizmus,
melyek annak kifejezési módjai." (SIMONFFY Márta) |