A Magyar Képzőművészeti Egyetemen idén végző fiatal szobrász ígéretes pályáján találtunk alkalmat a pécsi bemutatkozására. Alkotásainak gondolati világa a régi tapasztott boronaház szerkezetéből, illetve falának élő felületéből építkezik. A ház, melynek falai gondozás nélkül a természet törvényei szerint önálló életet kezd élni, megroskad, hullámzik, él, lélegzik. A vizuális élmény alakul, változik, hol egy élő ló bordáira emlékeztet, hol méhkasként jelenik meg, hol középkori faszobrokat idéz. Ebből a misztikus csodavilágból bontakozik ki a műalkotás.