szeptember 29 - október 22

   
     
  PILZENI HAB / PLZEŇSKÁ PĚNA Cseh képzőművészek  
   


A tárlat címe nem csupán a hagyományos Pilsen-sör fogalompárra utal, hiszen a "hab" szó a csehben és más nyelveken egyaránt valami olyasfélét is kifejez, aminek az anyagi lét fölött van a helye (amellett, hogy az anyagból keletkezik), tehát anyagi szubsztanciával és anyagtalan esszenciával rendelkezik. A kultúra és a művészet - elsősorban a képzőművészet - szférája hasonló kapcsolatban áll az anyagi világgal: a műalkotást a megtapintható sajátságok mellett szellemi dimenziók jellemzik. Ha átvitt értelemben, metaforaként tekintünk a Pilseni hab címre, az "a társadalom krémje" kifejezésre is utalhat - ilyen értelemben a pilseni művészek legjaváról lenne szó - , de egyben arra is, ami a földhözragadt, sörfogyasztó társadalom (Csehországban általánosan használt, meglehetősen pejoratív fogalom) kultúrája fölött áll, ám annak része is egyben, mivelhogy a jelenlevő alkotók művészete nem kíván elszakadni a valódi világtól, és közülük sokan csakugyan szerelmesei a sörnek (ahogyan az igazi csehekhez, sőt az igazi pilseniekhez illik).

A képzőművészet történetében Pilsen mindig is konzervatív város hírében állt, a legjelentősebb alkotók általában a művészetek prágai központjába távoztak, és akik itt maradtak, azok a helyi körülményekhez igazodtak. Erre a sorsra jutott Pilsenben a modernizmus is.
Még az I. világháború előtt megjelentek az avantgárdra utaló jelek, elsősorban Jan KONŮPEK autentikus kubizmusa, és a húszas években néhányak művészete a legprogresszívebb prágai megnyilvánulásokhoz volt mérhető. Ám a korabeli ifjú Umělecká skupina (Művészcsoport) néhány sikertelen kiállítás után a konformizmus kitaposott útjaira tért vissza. A két világháború közötti időszak legjelentősebb pilseni művészei az alkotó művészet helyett más művészeti ágak felé vették az irányt, mégpedig elsősorban a színházművészet felé, amelynek Pilsenben régóta van elsőrangú hagyománya. Ezt példázza Josefa SKUPA, aki kezdetben figyelemre méltó kubista-expresszionista festő, de később ő lesz SPEJBL és HURVÍNEK népszerű, alaki szempontból torzított kubista műként jellemezhető bábfigurájának alkotója, a Jirí TŘNKA, az úgyszintén világhírű bábművész, animátor és illusztrátor, aki soha nem hagyott fel a festészet és a szobrászat alkotó művészetével. Habár mindketten Prágába távoztak, ezt már érett művészként tették.

Azok között, akik itt maradtak, sajátságos helyet foglal el a magányos utat járó, a legutóbbi években újra felfedezett Vladimír V. MODRÝ művészete, akinek nemrég a prágai Nemzeti Galéria tisztelgett egy nagyszabású életmű-kiállítással. A második világháború utáni állapot (közismert ideológiai okok miatt) Pilsenben sem kedvezett a modern művészet fejlődésének, csak egy későbbi időszakra, a hatvanas évekre jellemző a visszatérés a modernizmus gyökereihez. Az akkoriban fiatal művészek főképp a kubizmus, expresszionizmus és a cseh képzőművészet imaginatív ágának hagyományaiból merítenek. Nemrég a Pilseni Városi Galéria (Galerie města Plzně) a pilseni képzőművészet fentebb említett irányzatainak és azok utóhatásainak feltérképezésére csoportos kiállítások sorozatával tett kísérletet, amelyeket terjedelmes katalógusok egészítettek ki (Ohlasy kubismu v Plzni - A kubizmus visszahangjai Pilsenben, Kolorismus - Jiří PATERA a jeho ąkola v Plzni - Kolorizmus - Jiří PATERA és pilseni iskolája, Karel FRAUKNECHT a dynamická malba v Plzni - Karel FRAUKNECHT és a dinamikus festészet Pilsenben, Zřeni- Miroslav TÁZLER a meditativně- lírické tendece v plzeňské tvorbě - Látomás -Miroslav TÁZLER és a meditatív-lírikus irányzatok a pilseni képzőművészetben; a sorozat következő projektjei vannak készülőben: Jasná zpráva-geometrie, ornament, koncept a vizuálni poezie na Plzeňsku -Közérthető hír - a geometrikus, ornamentális, konceptuális művészet és a vizuális költészet Pilsenben és környékén és Jiná skutečnost - magicky realismus a imaginativni umění v Plzni - Másfajta valóság - a mágikus realizmus és az imaginatív művészet Pilsenben).

Habár a kilencvenes évek a pilseni művészeti életbe is változást hoztak, fordulópontról nem beszélhetünk. A hetvenes-nyolcvanas években, a "normalizáció" időszakában a nem hivatalos cseh színtéren alapjában véve csupán Milan MAUR és Václav MALINA (mindketten sz. 1950) vívtak ki jelentősebb rangot, pilseni kortársaik közül Jaroslav ©INDELÁŘ (1950) szobrász és Dana RAUNEROVÁ (1955) festő ért el a régióban figyelemre méltó eredményeket, az idősebb generáció tagjai közül ugyanitt különösen nagy elismerést szerzett Miroslava NOVÁ (1935) szobrász, Květa MONHARTOVÁ (1938) festő és Anna KOCOURKOVÁ (1942) fotóművész. Kateřina SLÍPKOVÁ (1953) geometrikus festő- és szobrászművészete viszonylag a háttérben maradt. A kilencvenes években fellépő fiatalabb generáció tagjai közül Stanislav POLÁČEK (1964) műveit láthatjuk a tárlaton, aki a posztmodern szellemében dolgozik az új esztétikával, és ehhez a kortárs médiaművészet eszközeit használja. A lírai geometrizmus és a posztkonceptualizmus alapjaiból fejlődnek ki Petr JINDRA (1966) művei és félig-meddig Pavel ©TÝBR (1967) fotográfiái és képei is. Pilsenben és környékén előkelő hagyománya van a grafikának és az illusztrációnak is (Pilsenben nyomtatták ki az első csehországi nyomtatott könyvet 1468-ban). Ennek az ágazatnak két képviselőjét - Jan KONŮPEKET, Jiřy TRNKÁT - már említettük, de további jelentős alkotókat is felsorolhatunk - pl. Bohumil KRST vagy Karel VOTLUČKÁT. A fiatalabb generáció képviselői közül kiemelkedő alkotó a figuratív grafikát tekintve Pilsen két szülötte, ©árka TRČKOVÁ (1965) és Ladislav SÝKORA (1964). Ők azonban nemrég távoztak Pilsenből, L. SÝKORA a környékbeli Deąenicére, a ©umava egyik hegyi tanyájára vonult vissza, © TRČKOVÁ pedig a prágai Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Az itt kiállító művészek közül a pilseni tanárképző abszolvensei a legfiatalabbak - Hana KR©ŇÁKOVÁ (1976) és David ©LAJS (1977), akiket a teljesen önállóan megnyilvánuló rajzhoz való vonzódásuk köt össze. D. ©LAJS esetében a rajz lírai, szinte absztrakt, H. KR©ŇÁKOVÁ tetszőlegesen kiválasztott, emblémaszerű grafikai motívumokkal, illetve azok sokszorozásával dolgozik mostanában.

A tárlatra összeválogatott művészeket hátrahagyva természetesen folytatni lehetne mindazok felsorolását, akik náluknál nem kevésbé kiválóak, de esetünkben a kurátor - szándéka szerint - egy reprezentatív válogatást kívánt összeállítani a ma élő, más-más életkorú művészek közül, akik különböző stílusirányzatokhoz tartoznak, különböző technikákkal dolgoznak, és emellett a kortárs pilseni képzőművészet legfőbb, legjellemzőbb irányvonalait képviselik. A tárlat összeállításának további szempontja volt a művész úr - művésznő alkotta párosok kialakítása a szobrászat, fotóművészet, festészet, grafika terén, mivelhogy a nő- (de nem feminista) művészet Pilsenben tekintélyes képviseletet tudhat magáénak, és a férfi- illetve nőnem kiegyensúlyozott aránya nagyon jellemző az itteni képzőművészeti színtérre. A válogatásba csak az ún, alkotó művészetbe sorolható művek foglaltattak bele, az iparművészet egyes ágazati ugyanis további terjedelmes, nem kevésbé jelentős fejezetet képviselnek városunkban.

A kiállításon a legfiatalabb, húszas éveikben járó művészek nemzedékét - sajnálatos módon - senki sem képviseli, és ez a tény aránylag jól tükrözi helyi viszonyokat. Pilsenben ugyanis egészen az 1989-es rendszerváltásig legalább középiskolai szintű művészeti képzés sem volt, az itteni első, magánkézben levő képzőművészeti középiskola csak 1995-ben jött létre. Az egyetemi színtű képzés is csak most kezd fejlődni a Pilseni Nyugat-csehországi Egyetem Képzőművészeti és Formatervezési Intézetének (Západočeská univerzita v Plzni, Ústav uměni a designu) megalakulása után, ahol az iparművészet egyes ágainak oktatása (kerámia, alkalmazott grafika és ipari formatervezés, könyvkötészet és - illusztráció, fotó és videó) a bakkalaureátusi képzés keretein belül valósul meg. A tehetséges fiatal alkotók, akik hajlandók voltak visszatérni Pilsenbe a várostól távol eső művészeti középiskolákban (Prága, Brno, Ústí nad Lábem, Ostrava) folytatott tanulmányaik befejezése után, mindeddig nem léptek fel jelentékenyen. Ez a helyzet lassan változni kezd, és ebben nem kis része van a Pilseni Városi Galériának, amely elsőrangú dramaturgiája és a fiatal (egyelőre inkább a máshol élő) művészek szisztematikus bemutatása által a kortárs képzőművészeti élet jelenlegi történéseinek nem csupán regionális központjává válik.

Úgy tűnik, hogy a két közép-európai város, Pécs és Linz több szempontjából megelőzte Pilsent - legalábbis ami a művészeti képzést és a modern, illetve a kortárs művészetet bemutató állandó kiállítások számát illeti - Pilsenben több mint két évtized óta ebből nincs egyetlenegy sem! E nézőpontok szerint valóban van mit összevetnünk, hiszen a városok nagyságát vagy lakosaik számát tekintve hasonlóak, s más aspektusokat figyelembe véve is rokoníthatók. Úgy vélem, a Pilsen - Pécs vagy a Pilsen - Linz képzőművészeti megmérettetés bizonyára érdekes lesz, példával és ihlettel szolgálhat valamennyi résztvevő fél számára.

 

   
Václav MALINA
a Pilzeni Városi Galéria igazgatója
  vissza