"A szellem szintjén játszódó folyamatok lényege, hogy teremtő potenciállal rendelkeznek. A tudat metafizikai mélységeiben keletkeznek, ahol egyetlen rendezőelv érvényesül: a közös emberi Hagyományé, amely az Ember archetípusát jellemző összes paramétert magában foglalja. E szinguláris környezet leginkább a meg-nem-nyilvánultság ősállapotához fogható, mivel információtartalma (még) nem kötődik formákhoz javarészt gondolatcsírák alkotják (a dél-kolumbiai sámánok pintáknak, mi mémeknek nevezzük őket), amelyekből az elme morfémákat kombinál.
A morfémák a formát közvetlenül megelőző alakzatok. Megtörténhet, hogy hangsúlyosan "emberi" jelleget öltenek; ilyenkor képzeletünk teremtő funkciója - az imaginatio - megszemélyesíti őket. Így lépnek tudatunkba a helyszellemek és/vagy a törzsi istenek, akik egy adott élettéren belül érvényesülő erők antropomorfizált formái; a természet lényei, akikkel ökologikus dialógus kezdeményezhető. Tartalmuk ebben az állapotukban már nem módosítható, de elménk szellemi kiterjedése - a szellemi folyamatok elsősorban gondolatok képében zajlanak! - képessé tesz bennünket arra, hogy némi befolyást gyakoroljunk szerveződésük folyamatára, illetve működésükre. Ezt célozza közvetlenül a mágia, amelynek eszközeivel a morfémákból akár évezredeken keresztül aktiválható (kulturális) formák is létrehozhatók: ezek a kultúrák szellemi erőforrásai.

Nincs csodálatosabb élmény, mint követni az imaginatio által folyamatosan materializálódó világ alakulását, újra meg újra bizonyságot szerezve arról, hogy a Teremtés folyamatának részei és részesei vagyunk." (NÁDOR Judit)