február 15 - március 9

   
     
 

PTE. MK. KÉPZŐMŰVÉSZETI MESTERISKOLA (Pécs) DLA végzős hallgatói I.

 
     
 
Galéria megtekintése
   

Benedek Barna
Benedek Barna így nyilatkozik mestermunkáiról: "Festőszakosként leginkább az érdekel, hogy egy olyan ősi médiummal, mint amilyen a táblakép, lehet-e még egyáltalán átütő erejű üzeneteket közvetíteni. Erre igyekszem bizonyítás útján választ találni. Véleményem szerint erre csak a legmagasabb fokú szellemi és festői igénnyel van esély. Hozzáfűzném, hogy amennyiben ez nem tűnt nagyképűnek, akkor nincs is értelme foglalkozni ezzel a műfajjal, akkor nem kihívás többé.
Mivel vizuális műfajról van szó, ezért az üzenet is természeténél fogva csakis kizárólag vizuális, ami pedig nem, az magától értetődően más műfajok problémájává válik. A vizuális jellegű üzenetekre bizonyos emberek fogékonyabbak, ilyenek a festők, akiknek kötelességük megkeresni, közérthetővé tenni és közvetíteni ezeket. Erre törekszem én is.
A mestermunka sorozatom egy válogatás az utóbbi néhány évben létrehozott alkotásaimból, melyek mindegyike azonos formanyelven íródott, szinte mikroszkopikus vagy éppen ormótlanra nagyított geometrikus struktúra jellemzi valamennyit. Eleinte úgy gondoltam, azzal, hogy optikai színkeverést hozok létre és ezt ütköztetem a pigmentes színkeveréssel, egy még nem igen kutatott területet nyithatok föl. Eközben folyamatosan jelentkeztek újabb és újabb problémák, vibrációs hatások, fények segítségével létrehozott optokinetikus varázslatok, az utóbbi félév munkáiban pedig a különös színinterferencia jelenség tárulkozik ki."

Császár Gábor
"Az objektek mostani változatában három 50x50cm-es kocka alakú vázon forgó, színes formákat helyeztem el. Mindegyik kocka színösszeállítása egységes, azaz a három együttes a három fénytani alapszínt szimbolizálja: a vöröset, a zöldet és a kéket (Red, Green, Blue: RGB). A váz, amennyiben tartó szerepe van, hordozza és kontextusba helyezi a rajta lévő színes elemeket, ugyanakkor alapvetően háttérben kell maradnia, hogy a forgó részek (a téma!) érvényesülhessenek. Transzparens anyagot, víztiszta plexit választottam az, amorf formákhoz, amelyet utólag lakkal festettem meg. Ezek az elemek egyébként gyakran figurális szuggesztióval is bírnak, bár szándékom ellenére. Tulajdonképpen szerkeszthető, geometriai formák, amelyek olykor virágra, máskor valamilyen állatra emlékeztetnek - de mindez csupán az emberi elme játéka. A váz anyaga egyszerű 1x1cm-es fa léc, csapolva és ragasztva. A felülete szintén festett. Mindez együtt könnyed és erős szerkezetet ad, amelyben jól érvényesül a lényeg: azaz a transzparens, forgatható darabok, főleg ha átsüt rajtuk a fény. Bizonyos értelemben mobil szobrok, de nem motorral működnek, hanem arra csábítják a nézőt, hogy ő maga forgassa meg az egyes színeket, ezzel átalakítva a kompozíciót. Nemhogy szabad tehát, de kifejezetten ajánlott hozzájuk nyúlni!"

Lukács Zsolt
"Munkám címe: >VISÍTANAK AZ OKKULT LÁRVÁK!!!< (így, nagybetűvel, vastagon szedve és vörössel, I.-től IV.-ig számozva). Egy darab 200*300 cm és három 150*240cm méretű képről van szó (az előbbi a DLA mestermunkám). A művek számítógépen direkt lettek létrehozva, scannelt, fotózott, vagy másként bevitt adat nélkül, tehát színtiszta digitális képzőművészetről van szó, mely elejétől a végéig számítógépes alkalmazásban készült, egy Wacom Intuos A5 wide rajzpaddal és a hozzátartozó alkalmazással. Nem készült hozzá sem kézzel rajzolt vázlat, sem egyéb hagyományos előtanulmány, mondhatnánk azt is, hogy >alaprima< művekről van szó.
A létrehozásnak megfelelő módon került sor a realizációra: a finális művek technikája aceton alapú print műanyaggal bevont vászonra.
A képek az affektív dinamikus metafizika sajátos értelmezésének szellemében készültek. Kutatómunkám fókuszában a tudatállapot-centrikus alkotófolyamat állt és áll mind a mai napig - abba a tudati őspozícióba térek vissza, ahonnan az alkotói képesség gyökeredzik. A gondolkodás előtti gondolkodás, a szavak előtti szavak, a formák előtti formák forrását keresem. Ez a törekvés megelőzi az esztétikai szempontokat és minden egyéb koncepciót. Pontosabban szólva ez a tudatosság határozza meg a mű esztétikumát (vagy nem-esztétikumát) és koncepcióját (illetve nem-koncepcióját). A kifelé fordulás helyett a befelé figyelés útját választottam, itt azonban nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy a korábban kötelezőnek vélt konvenciók és előírások már nem vonatkoznak rám - nem tartanak rabságban, de nem is segítenek - egyfajta "törvényen kívüli" státuszt nyertem, vagyis inkább elveszítvén minden státuszt, BELSŐ KALÓZ lettem. Bevallom - megrendülten ébredek rá e sorok írásakor, hogy innen már nincs visszaút, a kutatómunka végképp megváltoztatott és már soha többé nem tudok úgy tekinteni a képzőművészetre, mint korábban. A szemléletek megvizsgálása a szemléletek összezúzódásához vezetett, ezért azokhoz nem lehet többé visszatérni. Ha úgy tetszik, elkezdtem kitapintani egyfajta forma nélküli formát, s ennek a tapogatódzásnak a vetületei a kiállított képek - s ennek a metatapogatódzásnak szellemi erotikája a képek látens alkimisztikus pornográfiájában tükröződik. Eredetileg szövegem bevezetőjének szántam (végül zárszó lett belőle) az alábbi idézet, melyet David Lynch: Hogyan fogjunk nagy halat című könyvében találtam: >A formát, mely a tudatban megmutatkozókat megtestesíti, azt kell a tudatban megtartani.< (Upanisadok)"


Szabó Marianna: Kapcsolatok
Szabó Marianna munkái vizsgálhatók úgy is, mint az emberi kiszolgáltatottság különböző létállapotainak visszatükrözései.
A térben több különböző karakterű női- és férfialak látható.
A párhuzamos cérnaszálakból kialakított felület megformálja az alakot, azonban áttörtsége megismerhetetlenné, megfoghatatlanná teszi. Mindez értelmezhető úgy is, mint az embert - a pontosan meghatározhatatlan személyt - csak sejtető burok, báb vagy levetett bőr.
Az alakok egymástól viszonylag távol helyezkednek el, azonban az őket alkotó szálak egymásba futnak, kapcsolatot teremtve köztük. Ezek a találkozási pontok értelmezhetők úgy is, mint barátság, családi kötelék, genetikai kapocs, vagyis az emberek közötti relációkat szimbolizálják, amelyek kisebb vagy nagyobb felületen kerülnek átfedésbe, esetleg enyhítik a magány érzetét.

Fodor Pál
Animációjának tárgya az axonometrikus térábrázolás sajátosságainak kutatása. Fodor Pál a párhuzamos takarásokból adódó, nem egyértelmű téri helyzeteket vizsgálja, melyeket forgatások segítségével leplez le. A kiinduló pont egy 45˙-os axonometrikus kocka. Ebből az elemből építkezik a 3D animáció.


 

  vissza