"Az úgy volt...", hogy a Művészeti Kar főépületének takarásában - a magas szürke tömb mögött -, az egyik kertszegletben állott a gondok háza. Takaros kis virágágyás övezte a lakot, és éber házőrző jelzett, ha hívatlan hallgató közelített a gyeptengerből égbetörő cseresznyefákhoz. Aztán, történt egy-szer, hogy a gondnok "eltűnt", és az egyetem, helyiséggondjait enyhítendő, műteremmé avanzsálta a házat, a kis házat. Ekkor, mint másodéves hallgatók költöztek az épületbe, elfoglalva a szobákat - végre a "saját" műterem lehetőségének ígéretével. Személyüket a véletlen(?) választotta, és spontán módon alakult ki a szűk munkaközösség. A hely által determinált, vajúdva születő csoport megkezdte életét. A kezdeti feszültségektől sem mentes kapcsolatokból összerázódni látszott a csapat. A fiatalok, új otthonuk birtokbavételétől kezdve, már a kis ház kulcsát kérték, és ha kereste őket valaki, akkor az illető a kis ház felől érdeklődött, ... így a kis házból fokozatosan Kisház lett."
(részlet ifj.FICZEK Ferenc írásából)
A " K I S H Á Z ", mint fogalom, BUBREG Balázs, KIS Endre és PINCZEHELYI András festőművészek és GYURIS Róbert szobrászművész által kitalált koncepció . Mindegyik külön szuverén egyéniség, mégis szellemiségében közös eredményeket produkál, csatlakozott a csoporthoz UTCAI Dávid festőművész is.
A munkáiknak sajátos atmoszférája van, mindegyik kicsit különbözik a másiktól, kiderül, minden fiatal alkotó a művészetet komolyan gondolja, az alkotás eszközeiben, megoldásaiban azt az utat keresik, amely néha a művészet magasztos szféráját is megérinti. Maradandót, izgalmasat, szakmailag értékeset hoznak létre s még a szemnek is sajátos vizuális élményt jelentenek munkáik. Ezek a fiatalok jó példát mutatnak azok számára, akik csak most tervezik,hogy a művészet rögös útját választják, lehet így is . Különös jelenség a "Kisház"-ban, hogy a csoport tagjai örömüket lelik a saját és mások munkáiban is.
A "KISHÁZ" tagjai az indulás óta persze ténylegesen kiköltöztek az egyetem kapui mögül és a megszokott életvitelüket a Zsolnay Gyárban lévő műterembe illetve a kiállítóterekbe helyezték át. A vásznakon az életképek, portrék szuperrealista stílusban megjelenítik az ismerősöket, családtagokat, feltűnnek a képeken - nemegyszer megdöbbentő szituációban - a haverok, csoporttársak, mesterek, de ismeretlenek is. Kalandozhat a szem, hiszen a megoldások sokszor meghökkentőek, a felületek harmóniája sokszor izgalmas belső feszültségeket rejt magában.
A csapat most éli azt az időszakát, melyben sokszor az okoz zavart, hogy tudják-e mikor, mennyi időt kell és szabad alkotó munkával tölteni és mikor szabad kiállítást vállalni . Figyelve pályájukat látható, hogy pont a közösségben való lét ad egyfajta kontrollt számukra, miközben teszik a dolgukat próbálnak egy egészséges egyensúlyt tartani alkotás és bemutatkozás között . Bizonyára nem könnyű ez, főleg azért sem, mert már magángyűjtők is felfigyeltek munkáikra, s ez másfajta terheket, kötelezettségeket is ró a fiatal művészekre.
|