Tari Eszter "Kaotikus rendszer" című kiállításának megnyitójára gyűltünk most össze, ahol a művésznő legújabb munkái, a Faktor és Intro sorozat, vagyis az elmúlt másfél év alkotásai láthatók. Fontos, hogy itt lehetünk, hiszen a kiállított művek új korszakot jelölnek művészetében. Eszter tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán Pinczehelyi Sándor vezetésével folytatta, majd a doktori képzésben Ilona Keserü Ilona professzor emerita lett a mestere. Korábbi művei szinte kivétel nélkül figurális alkotások, a valóság egy részletét mutatják, gyakran hangsúlyosan reagálva a nőktől, a női szereptől megkövetelt társadalmi elvárásokra. A Faktor és Intro sorozatok ezzel szemben szakítanak a látható környezet, a tárgyi szimbólumok világával: az érzelmek és a valóság egy mélyebb, hétköznapi fogalmakkal csak nehezen tetten érhető szintjét tárják fel.
A két sorozat képei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, gyakran párhuzamosan, egymásra reflektálva készültek, azonban a Faktor I. címet viselő, nagyméretű, 4 x 4 méteres, elsőként létrejött alkotás meghatározó: ez volt az a munka, amelyből később az itt látható, most kiállításra kerülő művek megszülethettek. A Faktor I. létrejöttéhez gyakorlati és anyagi hátteret az Ilona Keserü Ilona irányításával megvalósuló Színerő - Léptékváltás II. című kurzus biztosított 2007 augusztusában. A kurzus remek lehetőséget jelentett Eszter számára, hiszen nem sokkal korábban érkezett haza Indonéziából, egészen pontosan Jáva szigetéről, és a még friss, élénken élő élmények a festőművész eszközeivel is megfogalmazásra kerülhettek. Eszter érdeklődése a Kelet iránt azonban ennél sokkal korábban kezdődött, így ezek az élmények semmi esetre sem csupán egy "izgalmas kirándulást" jelentenek az egzotikus trópusi szigeteken, hanem több éven át tartó szellemi folyamat eredményei. Eszter Jávai tanulmányútját megelőzően járt Japánban is, ám bizonyosan meghatározóbb volt az a mintegy tíz évvel ezelőtt, Jáván eltöltött év, amikor hagyományos keretek között ismerhette meg a jávai kultúrát, és sajátíthatta el a jávai batik és a wayang, a jávai árnyszínház művészetének alapjait. 2007-ben pedig fél éven át, kutatómunkája mellett, művészetet is oktatott a surakartai Sebelas Maret Egyetemen, amelyek eredményeképpen született meg Jávai árnyak című könyve, aminek bemutatójára alig másfél hónapja, 2009. januárjában került sor. A könyvbemutatón ismerhettem meg személyesen Esztert, ezért is ért váratlanul megtisztelő felkérése kiállításának megnyitására. Ennek oka úgy érzem elsősorban az, hogy én is ugyanazzal a darmasiswa ösztöndíjjal tanulhattam két évig Jáván, mint amelyikkel ő is először érkezett Indonéziába, így tapasztalatink, élményeink, viszonyulásunk az indonéz kultúrához, ahogyan ez egyébként beszélgetéseinkből kiderült: nagyon hasonlóak.
Jáva különös kultúrája, vallási szinkretizmusa, ahol a misztika a mindennapok része, a buja, rendkívül színes trópusi növényvilág, és a folyamatos hőség emléke azt hiszem egyetlen nyugati ember életéből sem múlik el nyomtalanul, aki hosszabb ideig volt ott. A Faktor és Intro sorozat képei sokat magukba zártak ezekből az emlékekből, de az egzotikus élmények absztrakt kivetülésén túl, konkrét formai kapcsolatokat is fellelhetünk. Ezek az alkotások ugyanis formailag négy alapelemre, faktorra vezethetők vissza: ezekből hármat, az organikus formákat alkotókat, a viaszvesztéses textilfestési eljárással készülő jávai batik jellegzetes felhőmotívuma ihletett, míg a negyedik, geometrikus alakzatot mintegy ezek kiegészítésére és ellensúlyozására alakította ki a művész.
A Faktor sorozatban ezek az alapelemek az absztrakt expresszionizmus spontán nyelvéhez közelítenek, kaotikusan épülnek egymásra, míg az Intro darabjai sokkal líraibb hangvételűek. Itt a faktorok rendeződni látszanak a térben, és összehangolt rendszerben egy pont felé lüktetnek. Amikor először láttam ezeket az alkotásokat, az jutott eszembe, ahogyan először mentem végig egy jávai nagyváros nyüzsgő utcáján. Eleinte minden olyan zűrzavarosnak, kiismerhetetlennek tűnt: az arcok szinte egyformák, a legtöbben sietnek valahová. Hangzavar, és rengeteg szín, a nyugati ember gondolkodásának követhetetlen és érthetetlen módon. Azután idővel az arcok már egyáltalán nem tűntek egyformának, a hangok és a színek természetessé váltak, a tér, és hogy vajon ki merre siet, kiismerhető lett, egyszerűbben szólva: rendeződött a káosz.
S ezzel megnyitom Tari Eszter "Kaotikus rendszer" című kiállítását. Tartalmas estét kívánok mindenkinek!

(BRITTIG Vera művészettörténész megnyitó beszéde)