Bizonyosan Szegeden is sokak által ismert , hogy nekünk pécsieknek s a régiónak az élete ma az EKF2010-körül forog és annak maradéktalan megvalósításáért dolgozik minden közművelődési és művészeti intézmény .

Az "Európa Kulturális Fővárosa 2010" projekt hosszú távú gondolkodást, reális kultúrpolitikát, valamint erőteljes összefogást feltételez / feltételezne a résztvevő városok, tágabb értelemben a programban partnerként számításba vehető regionális területek, települések részéről.
Az Európa Kulturális Főváros olyan program, mely minden esetben egy-egy adott város, ország legjellemzőbb tulajdonságait, adottságait fogalmazta meg s ezek a célok, üzenetek a kultúra, a turisztika, a tudomány és a művészet területén a kijelölt város lényegét fogták meg filozófiájában egy közösség által megálmodott közös cél a régió egésze fejlődésének érdekében. Ezeknek a programoknak köszönhetően jó esetben egy-egy adott területen, városban jól követhetően fejlődött a gazdaság és a társadalom. A programok megvalósítása során a közreműködő partnerek megismerése révén felértékelődött a helyi lakosság történelmi hagyománya, identitása, a hazai és a nemzetközi kulturális infrastruktúrában elfoglalt szerepe.
Az 1985 óta tartó "versengés" Európában mindenhol megszüntette a főváros-centrikusságot, a címet elnyert városok céljaik között a legfontosabb tőkeként a kulturális infrastruktúra fejlesztését, a kultúra társadalomra és gazdasági folyamatokra vonatkozó hatását emelték ki. Sok viszonylag kis város nagyot gondolt és nagyot alkotott, az igazán sikeres programokat az önbizalomtól duzzadó Pécs nagyságú városok valósították meg. A sikerhez persze szükség volt az azt körülvevő régió aktív befogadására , közreműködésére , ahogy Pécsnek is szüksége van a szomszédos , de a távolabbi megyék alkotóira is. Ezt a szándékot rögzítették a két város , Szeged és Pécs vezetői is egyfajta partneri szerződésben .
Az előbbi elveket persze láttatni nagyon nehéz , ennek alátámasztására keressük a lehetőséget a művészet helyi értékeinek objektív tálalásában. Ahhoz, hogy valós értékrendet alakíthassunk ki a város, a megye művészetéről bizony sokféle , mindig változó közönségre van szükség, amely megfogalmazza majd a kritikákat , de remélem a dicséreteket is.
A városainkban élő művészek és egyesületeik sokszor mutatkoznak meg a világ előtt a városokban működő művészeti intézményeik jóvoltából tematikus vagy az egy-egy műfaj eredményeit bemutató kiállításon. Ez azt is jelenti, hogy akarva-akaratlanul a tárlatoknak helyet adó termekben egymás mellett állítanak ki pécsiek , szegediek.
A megyeszékhelyeken megtalálhatók a főleg helyi művészeket tömörítő művészeti egyesületek ,mint a SZÖGART, a PÉCS - BARANYA MŰVÉSZEINEK TÁRSASÁGA és a KÖZELÍTÉS MŰVÉSZETI EGYESÜLET . Tavaly februárban Pécsett nyílt kiállítás szegedieknek, a SZÖG-ART és barátai címmel , ezt viszonozzuk most vagy ahogy a cím is mondja megélhetjük ezt baráti "KÉZNYÚJTÁS"- ként.
A közös cél , hogy egy erős ellenpontot képezzünk a jelen főváros-centrikus szemléletében szükségessé tette a művészképzés intézményeinek bevonását is , hiszen ezekben akár közép , akár felsőfokon, a helyi művészeti élet jelesei tanítanak . A kiállító festők közül 9 , a szobrászok közül 4 művész pécsi , komlói ,kaposvári és budapesti művészeti iskolában oktat közép vagy felsőfokon. Ez azt is jelenti, hogy megvan az u.n. alapbázis a jövő művész- nemzedéke számára s persze azt is jelenti , hogy a pécsi -baranyai művészközösség meghatározó a Dél-Dunántúli régióban már évtizedek óta .
A pécsi Művészeti Gimnázium 1960 óta az első vidéki középfokú művészeti iskolaként , a PTE Művészeti Kar pedig főként a DLA-képzés első vidéki bázisaként országos kitekintéssel bír.
Bizonyára észrevették sokan a művészetszeretők közül, hogy néhány ismertebb név hiányzik a palettáról ! Nos, ez tudatosan történt, mert szerettem volna rávilágítani arra, hogy a művészközösség szélesebb alapokon áll . Stílusok , szimbólumok, anyagok és megoldások gazdagsága meghatározza a tárlat és a szemlélődő közönség hangulatát . Persze ez azt is jelenti,hogy a kiállítás meglehetősen eklektikus,változatos , de fogalmazhatunk úgyis , SOKSZÍNŰ , mely annak bizonyítéka , hogy nincsenek korhatárok, nincsenek sémák ,nincsenek kötelező megoldások, hanem kizárólag a szellemi potenciál számít .
Van- e nagyobb kihívás egy közösség számára , mint hogy olyan helyen kiállítani , mint a SZTE-JGYTFK Rajz-Művészettörténet Tanszéke , ahol igazán szakértő közönség látja az alkotásokat nap,mint nap !!??Azt hiszem nincs !! Ez azonban feltételez egyfajta objektivitást is, mely minden résztvevő számára valós képet adhat az alkotásáról.
Ajánlom figyelmükbe a kiállítást , melyben véleményem szerint mindenki találhat kedvére valót, legyen az festmény vagy szobor .

( Gamus Árpád ajánlása )