március 20- április 11

   
     
 

"KÉPSZINTÉZISEK"
DRÉHER János és SERÉNYI H. Zsigmond (Budapest) festőművészek

 
     
 
 
Galéria megtekintése
   

DRÉHER  a  Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1982-ben végzett,mestere: BRÁDA Tibor.. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete); 1996 óta választmányi tag, 1998 óta felügyelőbizottsági tag; alapító tagja a Rákospalotai Művészeti Egyesületnek, amely 1996 óta működik. A főiskola elvégzése óta tanít a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rajztagozatán. Rendszeresen részt vesz a hazai kiállításokon, de több külföldi kiállításon is szerepelt (Svédország, Dánia, Belgium). Kiállításokon többször kapott munkajutalmat. 1993-ban művészeti oktató munkájáért a MM Németh László-díjjal jutalmazta. Lírai absztrakt festő, leegyszerűsített síkformákból, plasztikusan alakítja ki képeit. A különböző fakturális megoldások révén (homok, cement, beton) a képek szerkezete egy új térben elhelyezhető világot teremt.
Dréher János  műveivel felszólít  bennünket a kommunikációra, igényli  képzeletünk képzettársító  képességét,aktív közreműködésünket,beleérző képességünket. Képei első látásra hatnak az emberre, olyan érzésünk van , hogy egy olyan festővel találkozunk,  akire  hat  minden ősi, archaikus érték szépsége az anyagon felül s az anyag alatt. Munkáiban felsejlenek  valamilyen töredékek, kövületek,különböző korok rétegei, szerkezetei. Szemlélődésünk során  érezhető a  föld-levegő-ég hármas vizuálishatása, melyből kitűnik a művész sajátos  individiuma.
Mindez a jelenség nem lenne érthető Dréher  különleges  képkészítési technikája nélkül, melynek legfontosabb eleme az anyagszerűsége, egészen speciális faktúrával, textúrával. Ő a hagyományos értelemben véve  nem  festői eszközökkel dolgozik, mert képi elemei, motívumai, azok rajzolatai, jelrendszerei  egyfajta vakolatban jelennek meg, homokkal, cementtel,, plextollal, pasztellel   s  természetesen  olajfestékkel is . Izgalmassá teszi a  felületet a  visszakaparások, vágások képelemi  rendszere.
A technika, az anyag  mellett  meghatározó a finom, szenzibilis  színkultúrája, melyben a fehér árnyalatai, tónusai dominálnak.Motívumai  kialakítása során a  leegyszerűsített  ábrázolások egyfajta  falfirkaként, rajzokként, lenyomatokként jelennek meg képein, igazi dréher-képritmusokat  létrehozva, melyek harmóniáját  megtöri egy-egy  indulatosabb elem.

SERÉNYI festészeti, grafikai tanulmányait 1965-75 között különböző stúdiókban folytatta, mesterei: Luzsicza Lajos, Kling György. Az MFT és a DunapArt Egyesület tagja. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének választmányi tagja, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztályának vezetőségi tagja. Mindig egyéni utakon, külön stílust és formanyelvet alkotva dolgozott. Művei az absztrakt festészetet oltják egyfajta konstruktív rendszerbe, melynek nyomán sodró lendületű, nonfiguratív képeket kapunk. Budapesten él és dolgozik. Rendszeresen kiállít a Belvárosi Művészek Társaságával a Nádor Galériában, valamint a DunapArt Egyesület művészeivel itthon és külföldön is. Alkalmazott grafikával is foglalkozik, többször vett részt grafikai pályázatokon.
Serényi  H. Zsigmond  alkotásai  egy letisztult alkotói folyamat  termékei. A képteremtés  során a rendkívüli igényességgel kialakított  monokrom, monoton, minimalista, analitikus, radikális és reflexív   fogalmak paramétereit  megjelenítő  alkotásaival egyszerre  lesz érzéki és  pszichedelikus . Finom monokrom átmenetei a fény - árnyék  játékára  igazán alkalmas felületeinek radikálisabb megosztásával  szinte  kolorisztikus jelenségként  jelennek meg vásznain.
A paralel-zsinóros felületek ritmusa, a mértani alakzatokban rendezett  relief-szerű és a vágott-gyűrt képi elemek,a  homogén színvilág, sajátos  belső izgalmat  hoznak létre a nézőben,melynek három ismérve   újabb munkáin jól  nyomon követhető. A képtest fehérjének sokszor eltérő minősége,a képfelület vonalstruktúrája illetve a képrajzolat  építőelemei jellemzik  Serényi  önmagában is  tisztaságot, ünnepélyességet, problémakizárást s összpontosítást sugárzó  alkotásait. Ugyanezt várja el  a nézőtől , mert  ha  a néző  nem vesz részt ebben a folyamatban, akkor  nem  jut el hozzá a  képek konkrét  üzenete.

                A szemlélődő számára  hamar  kiderül,hogy a fehér kép ebben a kapcsolatban nem akar más lenni,mint az objektív valóság. A végtelenségig variálható pozitív és negatív geometrikus  szimmetriaformák létrehozzák a  van-nincs határmezsgyéit, melyben az  alig  és a biztos  sokszor  alig észrevehetően megy el egymás mellett , de sokszor ugyanilyen jelzésértékűen találkozik egymással. És ebben a szimfóniában a karmesteri pálca a  fény kezében van, mellyel az árnyékok mozgását vezényli s hozza  létre az alkotást.

 

  vissza