A  tervezett  bemutatkozás címe "Kiállítás turistáknak", mely egy sajátosan egyéni megközelítése  az életünkben annak a szemléletnek, mely szerint az életünkben  turistaként  létezünk , sokszor  saját dolgainkat  is  felszínesen ismerjük, tömegesen  gondolkodunk,  s belső struktúrák hiányában  külső hatások árjában sodródunk. A két sematikus  uszályon egymással   szemben úszó  apró színes figurák, azaz a turisták , a kiállítás nézői . Ebben a  világban a galéria, mint folyó  szerepel, a partoldalon  a folyót  festmények, grafikák  szegélyezik.


A KÉPES FELE

Szilágyi Szilárd képeihez

Ha én festő volnék, föntről lefelé festenék. A Föld peremét először, lassan alatta a napi feltárulkozó rutinféleségeket. Zűrlények zombatját. Képes felekezetek.
Mert meg kell fogniuk a napi lélekszámot... Kövér és sovány zördögök dúlják a Föld képes felét, hogy tiktakra, kajakra működő lélek-orgánokra akadjanak, levinni a Föld képtelen alfelére.
Nagy, hideg ajak őrli őket zördöghomokká / más néven csillagpor, galaxisüledék, ki, a szeles csillagokra.
Minden négyzetcentiméteren valaki van. Valaki van, és integet, hogy rávonja a figyelmet néhány négyzetmilliméternyi jelenlétére, éppen a képbe van, fehér krétával kijelöli magán a lényegeset, ezt a felejthetetlen orr-t, ezt a méginkább karmozdulatot, vagy e leginkább nem feledhető szemmel kapaszkodó tekintetet, egyedülálló fejformát tekintsd meg, és élj vele.
Zabadulóművészet. Minden részletedet szemben tartja és nem tud  a legapróbb eltéréstől vagy igazodástól eltekinteni, félrenézni. Minden egyszerre van, ahol a képhatár csonkoló cezúra, nincs ideális szerkezet, másvilág, képvilág, bocsánatos menedék, az van, ami van, ami bejön a képbe és kényszeríti a festőt, hogy le ne tegye végkimerülésig az ecsetet, vagyok, tehát fogalmazz meg, festékeiddel.
Bocsánatos bűnök. Bocsánat és bűnök. Hát nincs. Lássuk csak kik vagyunk mélységlapos, puritán részletek, nyüzsgő élménysziget, és mégis ösztönéletért kiált a mechanikus életmódi, pedig sötét ösztönélet tiporja, dúlja a rendet. Ki hitte volna, hogy ekkora különbség lehet ösztönélet és ösztönélet közt?  Függőség vagy szenvedély. Szenvedélyesen pulzálnak a képen a hiányzó dolgok.
Kilenckor féltem. Így nevezem el, amikor gépiesen átlendül rajtam úgymond a forgalmi érték, és kilopakodnék a háborús játékok hatókörzetéből, nincs hova, legjobb formám van kivonva pedig. Jöjjön a másik elem, mit bánom, özön, csak víz legyen! Vízelem töltsön fel.
Vizeimben, vizeidben fuldokló zördögök, menekülőben. Vizünkben lápi emberség. Eredeti elemben legenda viziember  áttűnik vásznainkon.
Ha az író a láthatatlan dolgok írnoka - a festő a láthatatlan látványok bajnoka legyen mostmár mondhatjuk örökre.
A festő ráül a vászonra. A festő ráüt a vászonra. Zord dolgok közt az utitárs. Sámándob a vászon.
Híres magyarok közt tarthatjuk számon a lápiembereinket. Hanyi Istók még Kleistet is meghódította. Alap, hogy minden ingatag, bármire fel legyél készülve, úszóhártya az ujjak közt, a nyílt vizekre hív a Halmenyasszony éji éneke. Félúton itt az ott is. A Nagy Fogás az árral szembe megy , zördögök pöndörödnek, ha a Halász újra a vízhez ér majd. Talán a Nagy Fogásban végre hálóba jutok, és nem futok le örvényként a lefolyóba.
Van csendes szemlélet, van lassú rajzolat is persze, mikor az elme kipihen néhány ördögi körutat, tiszta emberismeret, úszóház, zöldmenet. A Kiszolgálónő, van Szárnygép, Édenzsír, van Szivarszamár olyankor. Mondom, ha akarnék, szolid napokról is beszámolhatnék - mondja a festő, - de nem akarok. Erős, nagy színfelületekben is tobzódhatnék, vagy oldódhatnék, - de nem akarok.
Akarom, amit akar velem, a képberobbanót ecsetelem.
Nincs jól, de él, ami a képen van.
"Az első embereket, akiket megalkottak és megmintáztak, így nevezték:
Jaguárkicse, Jaguáréj, Semmi és Széljaguár.
És ezután a Teremtő és Alakító megkérdezte tőlük :

1. Kellemes a létezés? Nosza próbáljátok ki!

Ekkor látni kezdtek mindent az Ég alatt.
Látták a Négy Teremtést, a Négy Pusztulást, az Ég Méhét és a Föld Méhét.

De a Teremtő és Alakító nem nagy örömmel hallgatta őket.

1. Nem jó az, hogy teremtményeink, alkotásaink így beszélnek. Azt mondják, hogy ismernek minden nagyot és kicsit.

Akkor az Ég Szíve ködöt fújt szemükre.
Megvakultak, ahogy a tükör elhomályosul, szemük vakká lett.
Csak közelre láttak, bármilyen tiszták voltak is a dolgok, így aztán elveszítették felfogóképességüket, és a négy ember minden bölcsessége elveszett az elején, a kezdet kezdetén."
                                   (Popol Vuh - a maja-kicse indiánok szent könyve)

2009. június 14.

Szilágyi Eszter Anna

Utazunk a hajón.
Ülünk, állunk, fekszünk, létesülünk.
Hajózunk, mert hajózni kell. Asszonnyal, férfival, gyerekkel, kutyával. Barátokkal és rosszakarókkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel.
Visszük magunkkal csomagjainkat, életünk tárgyiasult darabkáinak töredékét.
Utazunk egykedvűen vagy megszállottan, félelmekkel és reménnyel, hittel vagy nélküle, leginkább tanácstalanul.
Rózsaszínűek vagyunk, bármibe öltözzünk is. Az álmaink tükröződnek a bőrünkön, vágyaink a szemünkben, illúzióink az egykedvűség vizén.
Hajózunk a fogyó időben. Mindegy, megyünk-e valahová. Hajózunk, mert hajózni kell.
Nézzük a partot, az előttünk és mögöttünk megalvadt pillanatot. Szeretnénk kiszállni, részévé válni a perc adta ígéretnek.
Mert látjuk a "Vágy"-at, ahogy kitárulkozik felénk.
És "Angit a TECSÓBAN" - aki kifejezéstelen tekintettel tolong a konzum-idióták között.
"Lorenzo bulija" hívogat, ígérve üres kielégülést.
Beállnánk a "Napfürdőzők" közé, hátha megmutathatnánk, kik is vagyunk.
De a "Látogató" fenyegető közeledése félelmeink tükrét tartja elénk.
Biztat a "Nagy fogás" - és nekünk vajon sikerülhet-e még.
A rideg felszín alatt a "Sellők begyűjtése" zajlik, felszippantva mindent, amit lehet. Mi is gyűjtögetnénk, de már nem tudjuk miért.
A "Cetek kiúszása" sem zökkent ki bennünket. Unottan nézzük vergődésüket.
"Macik" vagyunk, vagy inkább fogságba esett medvék.
Nincs erőnk elhagyni a hajót. Maradunk a talmi biztonságban. Hajózunk, mert hajózni kell. Bizakodunk és biztatjuk egymást, próbáljuk legyőzni kétségeinket. Úgyis célba érünk - mondogatjuk. Valahová. Valamikor.
Szinte mindegy, hová és mikor.
Utunk az élet.

Dr. PETRÉTEI  József
(Részlet a kiállítás megnyitójából)