Istókovits Kálmán 1898. szeptember 2-án született Siklóson. Bécsi és milánói tanulmányok után, 1922-ben jelentkezett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Csók Istvánnal kezdett, majd átment Rudnay osztályába. 1923-30 között ösztöndíjas a római Collegium Hungaricumban. Többször is megfordult Párizsban. harmincévesen elnyerte a négyezer pengős Ferenc császár ösztöndíjat. Rómából hazatérve az Ernst Múzeumban állított ki. Gazdag alkotóévek következtek, de kiállítással csak 1955-ben jelentkezett ismét.
Díjai:1926: a Szinyei Társaság díja a Társaság Tavaszi Szalonján, Nemzeti Szalon; Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; 1928: Ferenc József koronázási jubileumi ösztöndíj; 1929-30: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; Balló Ede-díj; 1932: Zichy Mihály grafikai-díj; 1939: Budapest Székesfőváros rézkarc díja; 1940: Budapest Székesfőváros fametszet díja; 1941: Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; Vaszary Kolos-díj az OMKT műcsarnoki kiállításán. Tagja volt a Benczúr Társaságnak, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Arcképfestők Társaságának.
Alkotóművészetére nagy hatással volt az olasz neoklasszicizmus szemlélete. Ezt egyéni ízű művészetével nagyszerűen ötvözte. Magasfokú formakultúrával egészítette ki Aba-Novák Vilmos és Rudnay művészetének néhány vonását plebejusízű humorával. Elsősorban drámai hangvételű grafikái jelentősek. A 20-as évek második felétől "rudnays" hatású női portrékat, vallásos- és történelmi tárgyú képeket, zsánereket, tájképeket is festett. Olaszországi tartózkodása után az olajképek mellett vékony temperafestésű képeket alkotott. Külföldi sikerei többnyire itáliai tárlatokhoz fűződtek, de eljutottak alkotásai Amerikába és Japánba is.
Köztéri műve : A pálos rend története (freskó, Budapest, Központi Szeminárium).
Művek közgyűjteményekben: Fővárosi Képtár, Budapest . Janus Pannonius Múzeum, Pécs . Magyar Nemzeti Galéria, Budapest . Nagy István Képtár, Baja . Uffizi, Firenze.
