november 12- december 30

   
     
 

Egon SCHIELE (1890- 1918) festőművész

A PROGRAM TECHNIKAI OKOK MIATT MOST ELMARAD S EGY KÉSŐBBI IDŐPONTBAN KERÜL MEGRENDEZÉSRE !
SZÍVES ELNÉZÉSÜKET KÉRJÜK!

 
     
 
 
   

Rövid életében a van Gogh-i hagyományokat folytatta. Hasonlóan, mint Klimt-nél, nála is a halál és a nemiség a fő téma, csak sokkal tragikusabban. Az emberi testet művészete központjába helyezi, azt az emberi testet, ami abszolút romlandó, rothadó hús, vert és sebzett.

1890-ben született az alsó-ausztriai Tulln-ban. A fiút minden jel szerint igen erős kapcsolat fűzte apjához. Schiele félénken és zárkózottan szívesebben foglalkozott magával, minthogy az emberek társaságát keresse. 1905-ben meghalt apja,apja halála a legfontosabb érzelmi kapcsolattól fosztotta meg a fiút. Zseni tudata volt, teljesen el volt telve magától. Már 16 évesen az Akadémiára jelentkezett. Az akadémián bele kellett szoknia a nemzedékek óta ápolt, szigorú stúdiumba, mely elsősorban az antik, élő modellek és a ruházat tanulmányozását foglalta magába.

Gustav Klimt és a szecesszionisták lineáris síkstílusa nagy benyomást tett rá, amely néhány kisebb munkáján kifejezésre is jutott. 19 évesen már a nagyokkal állított ki (Paul Gauguin, Pierre Bonnard, Henri Matisse, Vincent Van Gogh, Edvard Munch, Oskar Kokoschka). A vonal, mellyel Klimt a testeket megrajzolja, még világosan a tárgy definiálására szolgál, akkor is, ha szépsége és finomsága révén ritmikus dallamvonallá önállósul, és esztétizálja az alakokat.

A schielei vonal viszont az értelmezés öntörvényű eszközévé válik, úgymond testetlen, és szögességével-szögletességével affektív, spirituális, illetve expresszív minőségeket foglal-rejt magában.

1909-től Schiele ábrázolásmódja mindinkább elszakad Gustav Klimt tiszta vonalharmóniájától, s kialakul az a saját rajzstílus, melynek művészi erejét még a nagy példakép, Klimt is habozás nélkül elismerte. Schiele csak természet után rajzolt. Igazából kontúrrajzokat készített, melyeket a színnel tett plasztikusabbá. A színezés mindig modell nélkül történt, emlékezetből. Schiele szakít a közönséges nézői perspektívával, mely az alakok mindenkori pózát térbelileg indokolná. Schiele-t mindenekelőtt a mimikában és gesztusban megnyilvánuló kifejezés érdekelte.Expresszív alakjai pátoszt árulnak el, Schiele elfordul a bécsi szecesszió emberábrázolásának fásultságától és stiláris monotóniájától, ugyanakkor az ember őnála sem válik szabaddá, hanem tehetetlen bábuvá minősül át az indulatok kiszámíthatatlan erőjátékában.

 

  vissza