A SZECESSZIÓS PLAKÁTMŰVÉSZET REMEKEI. A Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának anyaga igen értékes, többségében a XIX-XX. század fordulóján készült litografált plakátok, lapok, melyek az utókor számára alkotnak különleges művészi értékű gyűjteményt. Soha nem alkottak összefüggő, különálló gyűjteményt, sőt sajnos nem kezelték őket értékes alkotásokként, az idők során egy részük elveszett, a meglévők hollétéről sem tudtak, leltározatlanul, feldolgozatlanul kallódtak a könyvtárban.
A mostani plakátgyűjteményt ötvenkét külföldi és nyolc magyar litografált plakát, illetve lap alkotja. A plakátok korábban soha nem voltak kiállítva, publikálva, reprodukálva, a gyűjtemény eredeti állapota rekonstruálhatatlan, története követhetetlen. A gyűjteményről források nem szólnak, nem tudjuk, pontosan ki vagy kik lehettek a szerzeményezők, milyen alkalmakkor, célzottan, vagy véletlenszerűen vásárolták-e őket. A könyvtár leltárkönyvében először 1900-ban szerepel plakát, feltételezhetően ez volt a bekerülés legkorábbi időpontja.
Az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde 1871. május 6-án alakult meg, majd 1876-1877-es tanévtol költözött új, állandó épületébe. 1878-ban nevezték ki Greguss János festot a könyvtár őrének, aki 1888-ban lemondott, helyére Várdai Szilárdot, az ékítményes rajz és a szemléleti távlattan tantárgyak tanárát nevezték ki, aki 1923-ig, nyugdíjba vonulásáig lelkiismeretesen vezette a könyvtárat, intézte a beszerzéseket, gyarapította a könyv- és mintalap-állományt. Rajztanárként a mintalapokként felhasználható plakátok is felkeltették a figyelmét.
Várdai (Werdenstetter) Szilárd (1858-1936) a magyar középiskolai rajztanítás egyik apostola, a mintarajziskola, később a képzőművészeti főiskola fáradhatatlan szervezője volt. Hosszú tevékenysége során Várdai rengeteget tett a mintarajziskola fejlesztéséért, a rajztanárok magas színvonalú oktatásáért . 1906-ban, támogatásával a mintarajziskolában hoztak létre elsőként sokszorosító grafikai szaktanfolyamot.1908-ban vezetése alatt egyesült a Benczúr-féle I. számú, a Lotz-, majd Székely-féle II. számú festészeti mesteriskola, a Stróbl-féle szobrászati mesteriskola, valamint a Deák-Ebner által vezetett női festőiskola Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola néven.
A mintarajziskola igazgatója is felismerte az új műfaj, a plakát fontosságát. A plakátművészet magyarországi megismertetésének és elfogadtatásának fontos állomása volt A modern művészet című 1898-ban rendezett kiállítás az Iparművészeti Múzeumban , mely tárlaton egy különálló, nagyszabású plakátkiállítás is volt, ahol az európai és észak-amerikai plakátművészetet a leghíresebb, legkiválóbb tervezők képviselték, és a plakátok nagy része megvásárolható volt. A kiállítók között szerepelt Caran d'Ache, a Beggarstaff Brothers, Paul Berthon, Pierre Bonnard, Jules Chéret, Georges de Feure, Otto Fischer, Eugene Grasset, Maurice Greiffenhagen, Jules-Alexandre Grün, Dudley Hardy, Thomas Theodor Heine, Henri-Gabriel Ibels, Angelo Jank, Privat Livemont, Georges Meunier, Alfons Mucha, Emil Orlik, Jean Paléologue, Maxfield Parrish, Bruno Paul, Edward Penfield, Ethel Reed, Louis J. Rhead, Théophile-Alexandre Steinlen, Henri de Toulouse-Lautrec stb. Az ott kiállító művészek közül többen a tizennégy magyarral egyetemben szerepelnek műveikkel a MKE gyűjteményében.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem plakátgyűjteménye három részre oszlik: (1) az 1890 és 1910 közötti külföldi anyag, (2) egy kicsi magyar gyűjtemény (a főiskola növendékeinek munkái), valamint (3) egy hat darab Theo Matejko-plakátot tartalmazó kollekció.
Az igazán értékes, különleges együttes a korábbi külföldi anyag. Sajnos ma már csak töredéke van meg, túlnyomórészt a nemzetközi szecessziós plakátművészet élvonalbeli alkotói munkáiból áll: Paul Berthon, Gisbert Combaz, Georges de Feure, Eugene Grasset, Adolfo Hohenstein, John Hassall, Ludwig Hohlwein, Angelo Jank, Privat Livemont, Leopoldo Metlicovitz, Alfons Mucha, Bruno Paul, Louis J. Rhead. Mellettük szerepelnek kevéssé ismert művészek is: Jane Atché, Georges Fay, Frank Brangwyn, és van néhány ismeretlen is. Az anyag két részre oszlik: az 1900-ban bekerült francia, belga, olasz, spanyol, angol és amerikai plakátokra, valamint az 1908-ban bekerült német plakátokra. A plakátok gyűjtése azt jelzi, hogy a gyűjtők tisztában voltak e műfaj művészi értékével, tudtak az európai tendenciákról, ismerték a műfaj legjelesebb alkotóit, és igen színvonalas műveket választottak.
A magyar gyűjteményt öt magyar szerző plakátjai alkotják. A művészek a főiskola növendékei voltak, a plakátok 1909-1910-ben készültek. Többségükben a főiskola év végi kiállításait hirdetik, de szerepel köztük az 1909-ben rendezett margitszigeti Sorompóünnepélyt hirdető két plakát.
A gyűjtemény harmadik része a bécsi születésű Theo MATEJKO (1893-1946) 1920-as évekből származó hat plakátja, aki az első világháború után, Berlinben kezdett plakáttervezéssel foglalkozni, film-, színház- és politikai plakátokat készített.
A mai szóval alkalmazottnak nevezett művészet a mintarajziskolában nem lett a "grand art"-tal egyenrangú. Bár Magyarországon a mintarajziskolában hoztak létre elsőként sokszorosító grafikai szaktanfolyamot, de nem az alkalmazott műfajok oktatására, a tanítványok elsősorban különálló, művészi lapokat készítettek rézkarctechnikával. Az alkalmazott grafika az Iparművészeti Iskolában lett külön tantárgy 1910-ben.
A gyűjtemény 1900 előtt keletkezett része a szecessziós plakátművészet konzervatívabb irányát képviseli, bemutatva a 19. század utolsó éveinek jelentős központjaiban alkotó művészeket. A plakátok, nyomatok ornamentikus, díszes keretelésű, jellegzetes betűs alkotások, olyan iparművészeti jellegű művek, amelyeket jól tudtak használni az ékítményes rajz szemléltetésénél.
Összességében elmondható, hogy a MKE könyvtárában található az egyik legkorábbi magyarországi plakátkollekció, amely kicsi, de válogatott gyűjtemény, amelyben az 1900 körüli időszak jellegzetes alkotóinak fontos művei találhatóak.
