KIRÁLY Ferenc (Lendva) Munkácsy-díjas szobrászművész
1959-64: ljubljanai Iparművészeti ljubljanai Képzőművészeti Akadémia, mestere: Frančišek Smerdu; zágrábi Képzőművészeti Akadémia, mestere: Vekoslav Rukljac, Frane Kršinić. 1965-67 között a muraszombati Novak Galéria vezetője, 1968-73 között a lendvai általános iskola képzőművészet szakos tanára, 1973-ban a Lendvai Kultúrintézet főmunkatársa, 1993-ig: a Lendvai Galéria és Múzeum vezetője. 1958: Jože Plečnik-díj, Iparművészeti Iskola, Ljubljana; 1989: 9. Kisplasztikai Biennálé vásárlási díja, Muraszombat; 1994: A Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja; 2005: Munkácsy-díj. 1967-68: tanulmányúton járt az USA-ban. Részt vett a lendvai, a topolyai és a lenti művésztelep munkájában.
A 60-as évek végéig hagyományos, realisztikus bronzszobrokat mintázott, aktokat, portrékat, torzókat; majd fokozatosan gömbölydeddé egyszerűsítette naturális formáit. Később fát és követ kezdett faragni, a mintázott formavilágát átalakítva a lehántó, lefaragó szobrásztechnikához. A 90-es években is főképpen fával dolgozik, az organikus formák mellé társul, majd azt fokozatosan fölváltja egy szakrális jellegű, totemisztikus-samanisztikus jelképrendszer.
Király Ferenc nem besorolható, kategorizálható egy stílusba, mozgalomba sem. Ugyan klasszikus szobrászati eszközöket használ, melyek sejtésszerűen őrzik a régi formát is, de azokat mindig saját képére formálja - megtölti, életet lehel beléjük. Kifejezőeszközeinek tárháza végtelen - hol figuratív, hol nonfiguratív, hol a mondanivaló konkrétsága, hol szürrealisztikussága jellemzi. Munkáit erős emóciók hatják át, szimbólumra szimbólumot helyez, ami azonban közös bennük, hogy mindegyikben ott lüktet az élet. Lehet, hogy emberalakban, lehet, hogy valamilyen organikus formában, de mindegyik a természetről, a kifejlődésről, a születésről, a létrejövésről, az egymásrautaltságról vall.
