Jogi tanulmányait félbeszakítva, először divattervezéssel foglalkozott, majd végleg a festészet mellett kötelezte el magát. 1941-től > Rozsda Endre párizsi műtermében, a magyar festő irányítása mellett tanult festeni, majd 1942-ben mindketten beiratkoztak az Académie Ranson-ra. Festményeit 1943-ban mutatta be először a Galerie de Madeleine Decrében. A megnyitó után néhány nappal megismerkedett Picassóval, akinek élettársa lett. Tíz évi együttélésük alatt is folytatta alkotói munkáját, festett, rajzolt és könyvekhez (Eluard, Verdet, Prévert) készített litográfiákat, miközben Picasso hatása alól nehezen tudta kivonni magát.

1952-ben a Galerie Louise rendezett kiállítást munkáiból, és még ugyanabban az évben szerződést kötött vele a New York-i Curt Valentin Gallery.

A 60-as évek elején a görög mitológiára épülő, figuratív elemeket tartalmazó sorozatokat készített. 1964-ben megjelentetett Életem Picassoval című könyve miatt a festő beperelte, és mindent elkövetett, hogy művészi érvényesülésében akadályozza.

1970-ben feleségül ment Jonas Salk professzorhoz. Azóta New York-i és párizsi műtermében dolgozik. A 80-as években - az anyag mindkét oldalát felhasználva - nagyméretű, nem keretre feszített vászonra festett (peintures flottantes). Egyaránt készít organikus elemekből álló absztrakt kompozíciókat és figuratív képeket. Grafikai munkássága is jelentős.

1989-ben az antibes-i Musée Picassóban, legutóbb, 2003-ban pedig a chemnitzi Kunstsammlungen-ben volt retrospektív tárlata. 2001-ben a budapesti Várfok Galéria rendezett kiállítást alkotásaiból.