július 23 - augusztus 15

   
     
 

BAUHAUS - FÉNY ÉS FORMA
MODERN ÉPÍTÉSZET ÉS FOTÓ

 
     
 
 
 
 
 
   

A kiállítás célja, hogy felhívja a figyelmet a modern mozgalom jegyében született építészeti alkotásokra, amelyek közül már sokat átalakítottak, sőt néhányat lebontás fenyeget. A műemlékvédők szerepe nyilvánvaló: védeni a legjobb műveket, és gyűjteni a rájuk vonatkozó dokumentumokat. Ezek között talán a fotó az, ami a legtöbbet mond magáról az épületről és annak környezetéről. A fényképezés azonban önmagában is jelentős a korszak történetében. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a közönség ezen a kiállításon eredeti nagyításokon is tanulmányozhassa az ábrázolás addig ismeretlen módjait és technikai bravúrjait. E szakma művelői is építkeztek, elsősorban fényekkel, árnyékokkal, szokatlan képkivágásokkal és az 1940-es évek közepéig szinte kizárólag feketével és fehérrel. A korabeli építészeti szaklapok és kiadványok arról tanúskodnak, hogy az építészeti fotó is létrehozta a maga architektúráját. A modern villák, nyaralók, mozik, portálok, berendezési tárgyak fényképezése ekkor már többet jelentett a puszta dokumentálásnál. Ezek a fényképészek a "szép új világgal" társított új életforma híradói voltak.

Breuer Marcell csővázas bútorairól már nem lehetett hangulatos zsánerképet készíteni. Ugyanez vonatkozik egy ipari épület acél-üveg szerkezetű lépcsőházára vagy ovális alaprajzú vezérlőtermére. A fotón minden részletnek érvényesülnie kellett a maga helyén. A valóság minél pontosabb visszaadásában a korabeli technika is fontos szerepet játszott. Az éles rajzú objektívek és negatívanyagok mellett a felvétel esztétikai megjelenését a fotópapírok minősége is befolyásolta. A korszak fotóművészetének egyik kulcsmotívuma volt a világos és sötét tónusok játékának megjelenítése. Akkoriban a sima és tükörfényes felületű bróm-ezüst fotópapír volt képes a legjobban visszaadni a részleteket és az árnyalatokat. A kiállításon azonban azt is megfigyelhetjük, hogy a nagy méretű nagyítások esetében - amikor esetleg már a negatívok szemcséje is meglátszott - szemcsézett vagy színezett felületű papírt is használtak. Ilyen esetekben meleg barnás tónusú vagy hideg eleganciát tükröző képek születtek.

A kiállításon szereplő felvételek, amelyek nagy része eredeti nagyítás, több helyről került a két gyűjteménybe. Számos fényképet egy-egy építész hagyatékának részeként vásároltunk, de az anyag nagy része két fényképész - Seidner Zoltán és Kozelka Tivadar - hagyatékát képezi.

Hangsúlyozni kell, hogy a kiállításon szereplő felvételek döntő többsége az egyik legtekintélyesebb építészeti szaklapban, a Tér és Forma hasábjain jelent meg 1928 és 1948 között. Ez a folyóirat volt a modernista mozgalom külföldi eszméinek szócsöve a magyar építészek felé, másrészt ez a legendás lap publikálta a magyar modernista építészet legjobb épületeit. Ezek az illusztrációk rendkívül sokat tettek azért, hogy terjesszék és elősegítsék a magyar modern építészet térhódítását. Az itt látható felvételek nemcsak hatásosan mutatják be az épületeket, hanem magára a képre, mint önálló alkotásra is ráirányítják a figyelmet.

Ez a kiállítás nem a jellemző épülettípusok, építészek vagy fényképészek statisztikai jellegű bemutatása, hanem elsősorban a látásmód, a képek, az építészeti fotó minőségéről szól, és ezáltal a Modern Mozgalom építészetéről. Egyes esetekben két-három, vagy még több fénykép látható egymás mellett ugyanarról az objektumról, így összképet kaphatunk az egész épületről. Fő célunk mégsem az volt, hogy fényképek sorával lehetővé tegyük a néző számára egy-egy épület megértését, hanem hogy magukat a fényképeket élvezze.


A kiállítást eredeti nagyítások és eredeti negatívokról készített mai nagyításokból állítottuk össze. Szerepelnek benne városképek is, mint a modern fotográfia példái. Így pl. a Vár lejtőjéről az Országház felé készített dunai látkép a külföldiek számára is ismerős látvány, ugyanakkor a magyar modern mozgalom építészeti környezetét is jól illusztrálja. A két világháború közötti budapesti városképek és épületfotók villantják fel a kiállítás anyagának jellemzőit. Néhány épületet nem csupán egy-két, hanem három-hat fénykép mutat be. Ilyen nagyobb csoportot alkotnak Kozma Lajos Herman Ottó utcai villájának nagyméretű korabeli nagyításai. Ehhez hasonlóan háromnál több kép látható a budapesti Astoriánál álló egykori Georgia-bérházról, a kelenföldi hőerőműről, vagy Molnár Farkas Lejtő úti villájáról. A képek kiválóan hangsúlyozzák a kiállítás alapkoncepcióját: a fotográfusok is - fénnyel és árnyékkal - megalkották a maguk architektúráját.

A kiállítás 2005-ben, Bécsben, három modellel bővült: Molnár Farkas Dálnoki-Kováts Jenő, az Országos Iparegyesület igazgatója számára 1932-ben épített villájának modellje, illetve László Izidorné Kavics utcai villájának modellje mellett Rimanóczy Gyula budapesti, Kőszeg utcai modern villájának kicsinyített mása is látható. Ebben az évben ajándékozta a Magyar Építészeti Múzeumnak a Fachhochschule Oldenburg Molnár Farkas híres Vörös kubusának újonnan készített modelljét.



  vissza