KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT, 1880
olaj, vászon,417x636 cm
Jelzés jobbra lent: Munkácsy (eredetileg: M., de Munkácsy)
Art Gallery of Hamilton (Canada) letétje 2014. június 10-ig

MUNKÁCSY Mihály 1874 nyarán látta Velencében, a Scuola di San Rocco-ban Tintoretto négy hatalmas passióképét. Velencéből Budapestre érkezett, majd Kalocsán töltött két hetet Haynald Lajos érseknél, az egyházművészet ösztönzőjénél, Liszt Ferenc barátjánál. Bizonyára már ekkor megszületett benne a Krisztus-sorozat ötlete. Ezután főként Rembrandt és Rubens műveit tanulmányozta. 35 olajban megoldott tanulmány és vázlat után 1880 tavaszán készítette el az első kompozíciós vázlatot; majd 1881 húsvétján mutatta be a hatalmas festményt műgyűjtője, menedzsere, Karl Sedelmeyer párizsi palotájában. A siker itt, majd Bécsben, Budapesten, Nagy-Britannia több mint húsz városában hatalmas volt. Sedelmeyer a festmény vázlataival, tanulmányaival, könyvekkel, metszetekkel egészítette ki a bemutatót. 1886 novemberében Amerikába vitte a festményt. Munkácsy hat hetet töltött New Yorkban, Philadelphiában, Washingtonban, ahol portémegrendeléseknek tett eleget. 1887-ben John Wanamaker milliomos megvásárolta a Krisztus Pilátus előtt-et és a Golgotá-t 120 ezer és 100 ezer (más forrás szerint 175 ezer és 160 ezer) dollárért. 1889-ben kölcsönadta a párizsi világkiállításra, 1893-ban maga vitte el a chicagói világkiállításra a két festményt. 1907-ig vidéki képtárában tartotta a két művet. Amikor ott tűz ütött ki, levetette és restauráltatta azokat. 1911-1988 között Philadelphiában, a Wanamaker-store nyolcadik emeletén, különteremben álltak egymással szemben a művek, több más festő képeivel együtt. 1988-ban a Sotheby's árverésen egy telefonon aukcionáló kanadai férfi vásárolta meg a festményt, később derült ki, hogy Joseph Tanenbaum az. A mű 1995. február 2-án érkezett meg Debrecenbe. Szentkirályi Miklós, Lente István és Béres Erzsébet restaurálta 1995 tavaszán. Magyarországi másodbemutatója, 1882 után 113 évvel, 1995. augusztus 25-én történt meg. Ez egyben a Krisztus-trilógia világbemutatója volt.

A hatalmas festmény - bár épít a Biblia szavaira (János 18., és 19., Lukács 23.) - sűríti az eseményeket. A diadalmas Krisztust mutatja be, aki sugárzó, fényes fehérségével áll a központban és néma nyugalmával győzi le acsarkodó ellenségeit, a tétovázó római helytartót. Több kortárs művész (Ivanov, Antokolszkij, Gustave Doré) foglalkozott passiótémával, de Munkácsy remeke fölöttük áll. Nem csak a Biblia ismeretéről, hanem lélektani tudásáról tett tanúbizonyságot, koráról, önmagáról vallott szuggesztív művében. Egy megváltozott, kétkedésekkel teli korban élte át a bibliai történést, illetve ürügyül használta azt a világról, az erkölcsről szóló vélekedésének, megrendülésének a kifejezéséhez.

Fotó: Lukács Tihamér

Christ before Pilate 1880
Oil on canvas, 417 x 636 cm
Imre Pákh (USA) his deposit 2016. January until 22


Munkácsy saw Tintoretto's four huge "passion" pictures in the Scuola di San Rocco, Venice, for the first time. Then he arrived to Budapest and spent two weeks in Kalocsa in the residence of Lajos Haynald, archbishop, a sponsor of ecclesiastical art and a friend of Franz Liszt. Munkácsy must have had the idea of painting the trilogy by then. He started to study the works of Rembrandt and Rubens and after thirty-five studies and sketches in oil, he painted the first composition sketch at the Easter of 1880. The picture was introduced to Karl Sedelmeyer, his sponsor, in Sedelmeyer's palace in Paris. The success which followed the exhibitions in Vienna, Budapest and more than twenty towns in Great Britain was enormous. Sedelmeyer completed the exhibition with sketches, studies, books and cuts. He took the picture to America in November 1886. Munkácsy spent six weeks in New York, Philadelphia and Washington and painted portraits. John Wanamaker, a millionaire, bought the pictures "Christ before Pilate" and "Golgotha" for 120,000 and 100,000 dollars, respectively, in 1887, although some sources claimed that the prices he payed were 175,000 and 160,000 dollars, respectively. Both pictures were borrowed to the World Exhibiton in Paris in 1889 and Wanamaker took them himself to the Chicago Exhibition in 1893. The two pictures were kept in the gallery of his country residence until 1907. When a fire broke out there, the pictures were removed and restored. In 1911-88 the two pictures faced each other in the gallery of the Wanamaker-store on the 8th floor together with pictures by other painters. At the Sotheby's auction in 1988 there was a Canadian man bidding for the picture on the telephone and who bought it in the end. It turned out later that it was Joseph T. Tanenbaum. The picture arrived in Debrecen on 2nd February 1995. After restoration by Miklós Szentkirályi, István Lente and Erzsébet Béres in the spring of 1995, it was exhibited in Hungary on 25th August 1995, 113 years after its first exhibition in Hungary. This was in fact the first time that the complete Christ trilogy was exhibited.

Although the enormous trilogy relies on the words of the Bible (John 18 and 19, and Luke 23), yet it condenses them as well. The picture shows a victorious Christ who is standing in the middle with a radiant whiteness and defeats his spiteful enemies and the hesitating Roman governor. Several contemporary artists (Ivanov, Antokolski, and Gustave Doré) were engaged in the subject matter of the "passion", but Munkácsy's work is second to none. He did not only prove that he knew the Bible, but he demonstrated his psychological skills, that he knew his age and himself, too. He went through the biblical events in a changing age full of doubts and he used it as an excuse to express his thoughts on and disappointment in the world and ethic.

CHRISTUS VOR PILATUS, 1880
Öl auf Leinwand, 417x636 cm
Signatur unten rechts: Munkácsy (original: M., Munkácsy)
Art Gallery of Hamilton (Canada) hinterlegt bis den 10. Juni 2014.


Mihály MUNKÁCSY sah im Sommer 1874 in Venedig, die vier gewaltige Passionsbilder von Tintoretto im Scuola di San Rocco. Er kam aus Venedig nach Budapest, und verbrachte zwei Wochen in Kalocsa beim Erzbischof Lajos Haynald, Anreger der Kirchenkunstes und Freund von Ferenc Liszt. Gewiss entstand schon da die Idee der Christus-Serie in Ihm. Hernach studierte er besonders die Kunstwerke von Rembrandt und Rubens. Nach 35 in Öl gelöste Studien und Skizzen, im Frühling 1880 verfertigte er die erste Kompositionsskizze; sodann im Oster 1881 stellte er das übergrosse Gemälde im parisen Palast seines Kunssammlers und Manager Karl Sedelmeyer. Der Erfolg war hier, bald in Wien, Budapest und in mehr als 20 Städte von Grossbritannien riesig. Sedelmeyer ergänzte die Premiere mit der Skizze und Studien des Gemäldes, mit Bücher und Stiche. Im November 1886 brachte er das Gemälde in die USA. Munkácsy verbrachte sehs Wochen in New York, Philadelphia, Washington, wo er für Porträtaufträge genug tat. Im 1887 kaufte der Millionär John Wanamaker die Gemälde Christus vor Pilatus und Golgota für 120 Tsd. und 100 Tsd (laut anderen Quellen 175 Tsd und 160 Tsd) Dollar. Im 1889 lieh er diese für die Weltausstellung in Paris aus, im 1893 brachte er selber die zwei Gemälde nach Chicago zur Weltausstellung. Bis 1907 verwahrte er die zwei Kunstwerke in seiner Landesgalerie. Als dort ein Feuer ausbrach nahm er diese ab und liess sie restaurieren. Zw. 1911 und 1988 in Philadelphia, am achten Stock des Wanamaker Stores, standen die zwei Kunstwerke gegenüber einander, beisammen die Gemälde anderer Maler. Im 1988 an der Auktion Sotheby's, kaufte ein kanadischer Mann das Gemälde telefonisch, erst später stellte sich heraus, es war Joseph Tanenbaum. Das Kunstwerk kam am 2. Februar 1995 in Debrecen an. Miklós Szentkirályi, István Lente und Erzsébet Béres restaurierten es im Frühling 1995. Die ungarische Zweitpremiere geschah, 113 Jahre nach 1882, am 25. August 1995. Dies war zugleich die Weltpremiere der Christus-Trilogie.

Das übergrosse Gemälde - obwohl auf die Wörter der Bibel gründet (Johannes 18., und 19., Lukas 23.) - konzentriert die Geschehnisse. Stellt einen siegreichen Christus vor, wer strahlend, glanzvoll in Weiss im Zentrum steht und mit wortloser Seelenruhe den stänkerischen Feind, den zögernen römerischen Statthalter bewältigt. Mehrere zeitgenosse Künstler (Ivanov, Antokolszkij, Gustave Doré) haben sich mit dem Thema Passion befasst, aber das Musterwerk von Munkácsy steht über alle. Er legte ein Zeugniss nicht nur über seinem Kenntnis der Bibel, sondern von seinem psychologischen Können ab, er bekennt sich zu seinem Zeitalter und sich selbst in seinen suggestiven Kunstwerke. Den biblischen Vorgang durchlebte er in einem veränderten Zeitalter, mit starren von Zweifeln, bzw. verwendete dies' als Vorwand für seine Vermutug vom Welt und Moral, für die Äusserung seiner Erschütterung.

ECCE HOMO ! (Íme az ember !), 1896
olaj, vászon, 403x650 cm
Jelzés jobbra lent: Munkácsy Mihály 1896
Déri Frigyes ajándékaként került a Déri Múzeum gyűjteményébe

A bibliai történésben középső, a megfestést illetően pedig a befejező darabja a Krisztus-trilógiának. A két festmény már évek óta Philadelphiában volt, amikor Munkácsyt egy magyar grafikus, nyomdász, Kádár Gábor rábeszélte a sorozat teljessé tételére. (Ő volt a "vándoroltatás" menedzsere is.) A témaválasztást bizonyára meghatározta Anatole France Júdea helytartója című novellája, s Munkácsy egészségének, idegállapotának végső megrendülése. Ez késztette arra, hogy ne a dicsőséges feltámadást, vagy mennybemenetelt fesse meg, hanem Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását.

A Megváltó arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképére kell ismernünk. Pilátus e szavakkal mutatja be őt a népének: Íme az ember! (Ecce homo !) Szavaira (hogy ti. nem talált benne bűnt a római törvények szerint) reagál a tömeg. A férfiak durva, támadó mozdulataival szemben a nők gesztusai finomak, védelmezőek. A korabeli kritikusok Mária, János evangélista, Bűnbánó Magdolna, Péter apostol, Nikodemus, arimetheai József, Júdás alakját nevezték meg, azonosították a képen. Ezt tehették, hiszen Munkácsynak ez a műve a leginkább leíró jellegű. Fáradt, utolsó alkotása, amelyet Ő hozott el Budapestre, a millenáris kiállításra. A művet ezt követően Bécsben, Brüsszelben, Angliában és Írországban láthatták. 1899-ben pl. a fiatal James Joyce csodálta és írta le (Dublinban látta). Az Ecce Homo megfordult ugyan Amerikában is, de nem találkozhatott a két előző festménnyel. Azok előbb Wanamaker vidéki házában voltak; 1907-1911-között restaurálás alatt álltak. 1911-től a Wanamaker nagyáruházban létrejött a Munkácsy Room, amelyet két újságíró pontosan leírt és nem említette az Ecce Homot-t. Ez a két újságíró azért járt Philadelphiában, hogy tájékozódjék: Wanamaker átadná-e Magyarországnak a festményeket? 1914-ben ugyanis Velencében, majd Budapesten mutatták be az Ecce Homo-t. Felmerült annak az ötlete, hogy egy épülő magyar katolikus székesegyházban együtt, egymás mellett álljon Munkácsy Krisztus-trilógiája. John Wanamaker hajlandó lett volna átadni a képeket, de még az Ecce Homo megvételére sem jött össze az angol-amerikai konzorcium által kért 120 ezer korona. Kitört az első világháború, a kultúrára senki nem gondolt. Ebben a reménytelen helyzetben tűnt fel Déri Frigyes, Bécsben élő kereskedelmi tanácsos, aki 76 ezer aranykoronáért megvásárolta az Ecce Homo-t. Halála (1924) után a festmény - Déri hatalmas művelődéstörténeti hagyatéka részeként - Debrecenbe került. 1930 óta a számára épített tetővilágításos teremben áll. 1993-ban a Golgota, 1995-ben a Krisztus Pilátus előtt került mellé, két oldalra. Ezzel megvalósult - legalábbis átmenetileg - az az 1882-es, ill. 1914-es törekvés, amely az egyesítésére, az együttes bemutatására irányult. Bízunk abban, hogy a világbemutatót tartós ittlét követi !

Sz. Kürti Katalin

Fotók: Hapák József

Ecce Homo! 1896
Oil on canvas, 403 x 650 cm
Frigyes Déri's gift to the Museum collection in Déri Museum, Debrecen


The second episode in the chonology of the Bible was painted as the third picture of Munkácsy's trilogy. The other two pictures had been in Philadelphia for years when Munkácsy was persuaded by Gábor Kádár, a Hungarian graphic artist and printer, to make the trilogy complete. (In fact, it was Kádár who arranged for the pictures to be taken on tour to exhibit them.) Munkácsy's choice of subject matter was probably influenced by "The Governor of Judaea", a short story by Anatole France and by Munkácsy's impaired health and mental status. All this urged him to paint the second and painful meeting of Christ and Pilate instead of Christ's glorious resurrection or ascension.

The portrait of the Saviour reflects Munkácsy's state of mind. Pilate introduces him to his people by saying, "Ecce Homo!". Christ is not guilty according to the laws of Rome, Pilate says to the people who respond to Pilate's words with gestures. The gestures of men are rude and indicate attack, while those of women are gentle and protective. Munkácsy's contemporaries identified Mary, John, the Evangelist, the penitent Magdalene, Nicodemus, Joseph of Arithea and Judas in the picture. Munkácsy's picture is rather descriptive. The last work of the tired master was taken to the Millenary Exhibition in Budapest by Munkácsy himself.

Later, the picture was exhibited in Vienna, Bruxelles, England and Ireland. James Joyce, a young man at the time, saw it in Dublin in 1899. Although "Ecce Homo" was taken to America, too, it never met the other two pictures of the trilogy there because first they were in the country residence of Wanamaker and later, in 1907-11, they were restored. In 1911, a Munkácsy Room was opened in Wanamaker's department store, yet the two journalists who described it never even mentioned "Ecce Homo". They went to Philadelphia in order to find out if Wanamaker was willing to give the picture to Hungary as "Ecce Homo" had been exhibited in Venice and Budapest in 1914. It was suggested that Munkácsy's Trilogy should be placed side by side in a roman catholic cathedral to be built. John Wanamaker was ready to sell the pictures but even the sum of 120,000 crowns required for "Ecce Homo" by the English - American consortium could never be raised. In the meantime, World War I broke out and nobody cared about culture. Frigyes Déri, a trade counseller who had been living in Vienna, appeared in the right moment to solve the hopeless problem: he bought "Ecce Homo" for 76,000 gold crowns. In his last will, he left the picture together with his art collection to Debrecen. A gallery was built for it with skylights where the picture has been on show since 1930. In 1993 "Golgota" and in 1995 "Christ in Front of Pilate" were placed on both sides of "Ecce Homo". Thus, efforts to unite the three pictures proved to be successful, although the exhibition of the trilogy is only a temporary one.

ECCE HOMO! (Siehe, der Mensch!), 1896
Öl auf Leinwand, 403x650 cm
Signatur unten rechts: Munkácsy Mihály 1896
als Geschenk v. Frigyes Deri gelangte es in die Sammlung des Déri Museum


In der Bibelgesichte ist es die mittlere, bzw. beim mahlen der beschliessende Teil der Christus-Trilogie. Die zwei Gemälde waren schon seit Jahren in Philadelphia, als ein ungarischer Grafiker, Drucker Gábor Kádár Ihn zu der Vervollständigung der Serie überredete. (Er war auch der Manager der Migration) Die Themenauswahl bestimmte sicherlich die Novelle Judeas Statthalter v. Anatole France, und die letzte Erschütterung von Munkácsys Gesundheit und Nervenzustandes. Dies bewegte Ihn nicht die ruhmreiche Auferstehung oder Himmelfahrt zu mahlen, sondern die zweite schmerzhafte Begegnung von Christus und Pilatus.

Im Gesicht des Erlösers müssen wir das leidende, grosskranke innere Selbsporträt erkennen. Pilatus stellt Ihn wie folgt dem Volk vor: Siehe, der Mensch! (Ecce homo !) Darauf (dass er nähmlich keine Schuld laut römische Gesetze fand) reagiert die Menge. Gegenüber den groben, angreifenden Bewegungen der Männer sind die Gesten der Frauen zart, besützend. Die zeitgenössische Kritiker benannten, identifizierten die Figur Maria, Evangelist Johannes, reuige Magdalena, Apostel Peter, Nikodemus, Joseph von Arimethea, Judas am Bild. Dies war möglich, ja dieses Werk von Munkácsy meist von der Art schildernd ist. Ermüdet, sein letztes Werk brachte er persönlich nach Budapest, zur millenaren Ausstellung. Das Werk wurde anschliessend in Wien, Brüssel, England und Irland gesehen. ZB. im 1899 bewunderte (in Dublin) und beschrieb es der junge James Joyce. Ecce Homo befuhr zwar auch die USA, konnte sich aber mit den anderen zwei Gemälde nicht treffen. Die waren vorher in Wanamakers Landhaus; und stünden unter Renovierung zwischen 1907-1911. Im 1911 entstand der Munkácsy Raum in Wanamakers Warenhaus, welcher zwei Journalisten genau beschriebten und Ecce Homo dort nicht erwähnten. Diese zwei Journalisten waren in Philadelphia um sich zu orientieren: ob Wanamaker dazu bereit stünde die Gemälde an Ungarn zu übergeben? Nähmlich wurde Ecce Homo im 1914 in Venedig und dann in Budapest vorgestellt. Es entstand die Idee, in einem später erbauten ungarisch-katolischem Dom die Munkácsy Christus-Trilogie unterzubringen. John Wanamaker wäre bereit die Bilder zu übergeben, aber nicht mal für den Kauf v. Ecce Homo kam die vom englisch-amerikanischen Konsortium gebetene 120 Tsd. Kronen zusammen. Es brach der Erste Weltkrieg aus und niemand dachte an die Kultur. In dieser hoffnungslosen Lage tauchte Frigyes Déri - Handelsrat aus Wien - auf, wer für 76 Tsd. Goldkronen Ecce Homo kaufte. Nach seinem Tod (1924) kam die Gemälde - als Teil des enormen Déri Kulturgeschichten-Nachlasses - nach Debrecen. Seit 1930 steht es im dafür gebauten deckenbeleuchteten Saal. Im 1993 Golgota und im 1995 geriet Christus for Pilatus auf seine zwei Seiten. Damit erfüllte sich - zumindest vorübergehend - die Bestrebung v. 1882, bzw. 1914., nach der Vereinigung, der gemeinsamen Vorstellung. Wir hoffen, dass eine dauerhafte Anwesenheit befolgt !

GOLGOTA, 1884.
olaj, vászon, 460x712 cm
Jelzés jobbra lent: Munkácsy M. 1884
Pákh Imre (USA) letétje 2016. január 22-ig

Munkácsy 1881-től dolgozott a második festménye, amely Krisztust ábrázolta a kereszten. Egyszer, munka előtt önmagát is felkötette egy keresztre (De Suse márki fényképe őrzi a jelenetet), hogy érezze a fájdalmat. Tizenöt vázlat és tanulmány után 1884 húsvétjára készült el a kép. Sedelmeyer visszahozatta a Krisztus Pilátus előtt-et Skóciából és párizsi palotája udvarán egymással szemben mutatta be a két vásznat. A siker olyan jelentős volt, hogy a kép látogatásának eseményét még Maupassant is megörökítette a Szépfiú (Bal ami) című regényében.

A másodbemutató Budapesten a régi Műcsarnokban (ma Képzőművészeti Egyetem) volt 1884 szeptemberében. Ekkor a festő úgy nyilatkozott, hogy most már új képre gondol, a feltámadásra, az eszme győzelmére. Ez a terve nem valósult meg, mert a magyar egyházi vezetők pénzgyűjtési akciója a két festmény itthon tartására nem sikerült. Sedelmeyer túl magas árat szabott, továbbvitette a Golgotá-t. Európai diadalút után ezt is New Yorkban mutatták be, és ezt is John Wanamaker vásárolta meg. Sorsa 1988-ig összefonódott a Krisztus Pilátus előtt-tel. Ekkor,a Sotheby's aukcióján egy magyar galériatulajdonos, Bereczki Csaba Gyula vásárolta meg, s Ő adta át magyar bemutatóra 2004-ig. 2004-ben a festményt a jelentős Munkácsy gyűjteménnyel rendelkező, munkácsi származású Pákh Imre vásárolta meg, aki a műalkotást 2016. január 22-ig szóló letéti szerződéssel a Déri Múzeumban helyezte el.
A Golgota nehezebb feladatot jelentett Munkácsynak, mint az első és a harmadik festmény. Azok cselekménye zárt térben játszódik, ezé a szabadban, a Koponyák hegyén. Ott, az adott szűk belső tér segített összefogni a kompozíciót, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a csoportot, illetve a két csoportot. Az egyik Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődők és eltávozók csoportja. Itt, az árnyaltan jellemzett tömegben látjuk a legérdekesebb figurákat: a közönyös zsidó ácsot, a mellét verő, futó zsidó férfit, és az ún, arab lovast. Azaz a lóháton ülő titokzatos, jelképes alakot. A mű legnagyobb erénye a jellemző, kifejező kolorit és a tájfestés. Az ég sötét tónusú megjelenítése vészjóslóan tükrözi a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet mindegyik evangélista megírt, ha szűkszavúan is.
A Golgota 107 év után, 1991 őszén érkezett ismét Budapestre. 1992-93-ban restaurálta Szentkirályi Miklós, Lente István és Menráth Péter. 1993 húsvétján Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1993 Szent István napjától a Déri Múzeum Munkácsy-Termében látható.

Fotók: Hapák József

Golgotha 1884
Oil on canvas, 460 x 712 cm
Art Gallery of Hamilton (Canada) deposit of the 2014th 10 June


Munkácsy had been working on the second picture of the trilogy for some time when he had himself put on the cross to feel the pain Christ must have felt. After 15 sketches and studies, the picture was ready by the Easter of 1884. Sedelmeyer had the picture "Christ before Pilate" brought back from Scotland and he showed both canvasses in the garden of his palace in Paris. The success was so frenetic that even Maupassant mentioned them in his novel "Bel Ami". The picture was first exhibited in the former Art Gallery (now Art School) in Budapest in September 1884. Munkácsy said that he had been thinking of painting a new picture on resurrection to make the trilogy complete. This plan could not be carried out because church leaders failed to raise enough money to keep both pictures in Hungary: Sedelmeyer required too high a sum for "Golgotha" so it was exhibited in Europe, then in New York, and then it was finally bought by John Wanamaker. Thus, it shared the fate of "Christ before Pilate" until 1988 when it was bought by Csaba Gyula Bereczki, a gallery owner of Hungarian origin. The picture is now exhibited with his permission. "Golgotha" was a much more difficult task for Munkácsy than the first or third picture of the trilogy. The latter ones showed scenes indoors, while that of "Golgota" in open air on the Hill of the Skulls. Limited space was amjor factor in composing both pictures, whereas the huge space of the landscape almost swallows both groups of people: in the one group, Christ and the mourners are portrayed, and in the other a group on-lookers and passers-by can be seen. The most interesting figures are portrayed in this delicately depicted group: an uninterested Jewish joiner, a Jew who is running away and beating his breast, and an Arab rider, a myterious, yet symbolic figure. The merits of the picture lie in expressive colours and the portrayal of landscape. The sky reflects the drama in a threatening way which cannot be helped and of which all evangelists reported briefly.

After 107 years, "Golgotha" arrived to Budapest in the autumn of 1991. After restoration by Miklós Szentkirályi, István Lente and Péter Menráth in 1992-93, it was exhibited in the Hungarian National Museum, Budapest at Easter 1993 and it has been on show in the Munkácsy Hall, Déri Museum, Debrecen, since 1993.

GOLGOTA, 1884.
Öl auf Leinwand, 460x712 cm
Signatur unten rechts: Munkácsy M. 1884
Imre Pákh (USA) hinterlegt bis den 22. Januar 2016

Munkácsy arbeitete von 1881 an dem zweiten Gemälde, welches Christus am Kreuz darstellt. Einmal zuvor liess er sich selber an einem Kreuz binden (Foto v. De Suse Marquis bewahrt die Szene), um den Schmerz zu fühlen. Nach fünfzehn Skizzen und Studien stand das Bild im Oster 1884 fertig. Sedelmeyer liess das Gemälde Christus vor Pilatus aus Schottland zurückbringen und stellte die zwei Leinwände auf dem Hof seines parisen Palastes gegenüber einander vor. Der Erfolg war so bedeutend, dass auch Maupassant in einem Roman (Bel ami) das Besuchereignis des Bildes verewigte.

Die Zweitpremiere in Budapest war in der alten Kunsthalle (heute Kunstuniversität) im September 1884. Da äusserte sich der Künstler dahin, dass er jetzt schon an einem neuen Bild denkt, an die Auferstehung, auf dem Sieg des Geistes. Dieser Plan verwirklichte er nicht, weil die Geld Sammelaktion der ungarischen geischtlichen Führer, für die Hierzulandehaltung der zwei Gemälde, fehlschlug. Herr Sedelmeyer setzte ein zu hohem Preis fest, er liess Golgota weiterbringen. Nach europäischem Triumph schtellten es auch in New York vor, und es kaufte wieder John Wanamaker. Bis 1988 verflechtete sich das Schicksal dieses Bildes mit Christus vor Piltus. Nun kaufte es an der Sotheby's Auktion ein ungarischer Galerieinhaber Csaba Gyula Bereczki, er gab es für die ungarische Vorführung bis 2004 über. In 2004 kaufte es Imre Pákh (Abstammung von Munkácsi) - verfügt über eine bedeutende Munkácsy-Sammlung -, wer das Werk mit Depositenvertrag bis 22. Januar 2016 in das Déri Museum hinterlegte.

Golgota besagte eine schwerere Aufgabe für Munkácsy, als das erste und dritte Gemälde. Die Handlung dessen spielt in einem geschlossenem Raum, hingegen dieses im Freien, auf dem Berg der Schädel. Dort half der gegebene enge innere Raum die Komposition zusammenzuhalten, hier verschlingt das enorme Naturbild fast die Gruppe, bzw. die zwei Gruppen. Eine von Christus und die Klageweiber, die anderen sind die Betrachter und die Dahingeneden. Hier, in der abtönend charakterisierten Menge erkennen wir die interessanteste Figuren: den gleichmütigen jüdischen Zimmermann, den sich an die Brust schlagenden, rennenden jüdischen Mann, und den sogenannten arabischen Reiter. D.h. zu Pferde reitende geheimnisvolle, symbolische Figur. Die grösste Tugend des Werkes ist das charakteristische, ausdrucksvolle Kolorit und die Landschaftsmalerei. Der mit dunkel betonte Himmel wiederspiegelt unheilverkündend das geschehene, irreparabele Drama, welches alle Evangelisten, wenn auch wortkrag, verfassten.

Golgota ist nach 107 Jahren, im Herbst 1991 wider in Budapest. Im 1992-93 restaurierten es Miklós Szentkirályi, István Lente und Péter Menráth. Zu sehen ist es im Oster 1993 in Budapest, in das Ungarische Nationalmuseum, ab den Sankt Stephan Tag 1993 im Munkácsy-Saal des Déri Museum.