A Siklósi Szalon szakmai-történeti előzménye a Rétfalvi Sándor szobrászművész kezdeményezésére létrejött I. Magyar Szobrász Symposion volt (1967-1970). Tagjai voltak még Erdős János, Szabó Gábor, Fürtös Ilona, Bencsik István, Kampfl József. Ennek a Pécsett viszonylag rövid ideig de igen intenzíven működő művészeti projektnek az eredménye az európai hírű Nagyharsányi Szabadtéri Szoborpark és Siklóson a Nemzetközi Kerámia Alkotóház, amely hazai és nemzetközi kerámia symposionok otthona volt évtizedeken keresztül.

A Siklósi Szalonnak 1991 óta több mint hatvan képző-, ipar,- fotoművész, építész és művészettörténész tagja van. A Siklósi Szalon tagjai a Pécs-Siklós művészeti élet szellemiségéhez és a Villányi dombvidék valamint Siklós mediterrán hangulatához kötődő művészek, akikhez csatlakoztak a korábban felsorolt alapító tagok is. Természetesen a 40 év alatt a tevékenység tartalmában sokszor változott, de ez a régió a magyar művészeti gondolkodásban és szellemiségében a tradíciók őrzését és az avantgarde törekvéseket egyszerre tudta felmutatni. A Siklósi Szalon tevékenységében és eszmeiségében megalakulásától kezdve jelen van az európai gondolat.

A Siklósi Szalon nem provinciális művészeti közösség, tagjai az ország különböző részein élnek. De a villányi dombvidék, Pécs kulturális-művészeti közelsége és Siklós mediterrán hangulata valamennyiüknek sokat jelent. Alkotótelepeken tanítottak itt vagy azokon résztvettek, a szobrászok szinte kivétel nélkül dolgoztak a Nagyharsányi Szabadtéri Szoborparkban, a keramikusok a Siklósi Alkotóház kurzusainak résztvevői, többen művészeti vezetői voltak. A festők a kilencvenes években Siklóson lehetőséget kaptak nyári alkotótelepi részvételre. Korábban tehát mindenkinek volt szakmai kötődése a városhoz és a "genius loci" kétségkívül jól működik.

Az alapítvány másik eredménye, hogy létrehozta az első Magyar Környezetkímélő Betonszobrászati Szabadtéri Szoborparkot Beremenden és ezzel lehetőséget teremtett köztéri szobrok alkotására.

A Siklósi Szalonban együtt dolgozik Mester és tanítvány, kerámikus és szobrász, láthatunk porcelán-üveg kisérleteket, minden anyagot és minden technikát, amely az adott gondolat kifejezésére szolgál. Tudjuk valamennyien, hogy a XXI.század elején éppen az az érvényes, hogy nincs meghatározó korstílus, mindenki megteremtheti a saját világát. Ennek a világnak a megmutatása és közérdekűvé válása a cél. A program elémegy az érdeklődésnek és érdekes, értékes vidéki programja lehet ennek a nagyszabású lehetőségnek, amelynek ezzel nemcsak a térségre, hanem az Európa Kulturális Fővárosaként működő Pécsre és Magyarország megismerésére is hatása lehet.