A kiállítás célja kettős, amely egyszerre kíván történeti kiállítás lenni, és demonstrálni a magyar nemzettudat fejlődésében azt az egyedülálló szimbólumrendszert, amit az aradi vértanúk misztériuma tölt be.

A kiállítás során olyan teljességben kerülnek bemutatásra az aradi vértanúk ereklyéi, amire még nem került sor soha, emellett Arad és Pécs testvérvárosi kötődésének ékes bizonyítékát is jelenti.
A történeti kiállítás jelleget az aradi vértanúk históriájának felelevenítése jelenti, új hozadékként a 13 ismert vértanú mellett tudatosítani szeretnénk az érdeklődő közvéleménnyel azt is, hogy nem csak az 1849. október 6-án mártírhalált halt hőseink jelentik az ARADI VÉRTANÚKAT, de közéjük tartozik az elsőként (1849. augusztus 22-én) kivégzett Ormai (Auffenberg) Norbert és a tizenötödikként (1849. október 25-én) kivégzett Kazinczy Lajos honvéd ezredesek is. (Utóbbi a korszakalkotó jelentőségű irodalmár és nyelvújító legkisebb fia.) Továbbá a huszárait elsőnek hazavezető Lenkey János tábornok, aki tábornoktársaival együtt állt a hadbíróság elé, de betegsége miatt nem került sor ítélethozatalra. Ezzel együtt ő is részese az aradi vértanúk históriájának, és 1850. február 7-én az aradi várbörtönben szörnyű körülmények között bekövetkezett halála talán még megindítóbb, mint tábornoktársaié, életpályája szabadságharcos tevékenysége pedig mindenképpen méltóvá teszi arra, hogy az aradi mártírok között tartsuk számon. Sajnálatos módon a 16. aradi vértanú Alois Hauk alezredeshez nem sikerült semmilyen tárgyi emléket felkutatni.

A kiállítás olyan - a magyar múzeumlátogató közönség elől gyakorlatilag elzárt - történelmi relikviákat mutat be, amely a magyar nemzettudat fejlődésében meghatározó szerepet töltött be a XIX. század végén az aradi vértanúk legendáriumának jelképeiként. Annak az Aradi Ereklyemúzeumnak a gyűjteményéből származó tárgyakat vonultat fel, amely aradi lokálpatrióták társadalmi kezdeményezéséből országos összefogást (s nem kis nemzetközi figyelmet is felkeltve) generált, aminek eredményeképpen létrejött az első tematikus (ilyen azóta sem létesült!) '48-as múzeum, az akkor születő új tudományág, a muzeológia legmodernebb elképzeléseinek és kívánalmainak megfelelően. Ezeknek a tárgyaknak a Pécsi Városi Galériában történő bemutatására Pécs és Arad testvérvárosi együttműködésének köszönhetően kerülhet sor. A kiállítást támogatja a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum is a gyűjteményeiben lévő aradi vértanú ereklyeanyag kölcsönzésével, továbbá a kiállítás hadtörténész-szakmai megalapozásával, kurátorságával, aminek eredményeként a tudomány mai állása szerint a legteljesebb gyűjtemény együttesként kerülhet a nagyközönség érdeklődésébe. Demonstrálva ezzel azt az összefogást, az együvé tartozást, amit az aradi vértanúk szimbolizálnak történelmi tudatunkban.

A kiállítás egyúttal részévé válhat annak a nemzetközi együttműködéssel megvalósuló programnak is, amelynek során az egykori Aradi Ereklyemúzeum gyűjteményének tudományos feldolgozása eredményeit kiállításokon tárjuk a közönség elé Aradon, Szegeden, Budapesten és Pécsett.





A vérbe fojtott szabadságharc résztvevőit kegyetlenül sújtó megtorlás irányítói sokkolónak szánták a tömeges kivégzéseket, amely első pillanatban iszonyatával valóban megbénította nemzetünket, S Európa jobb érzésű gondolkodóit utálatra késztette a nagyhatalmi szerepben tetszelgő, de annak megfelelni nem tudó Habsburg politikával szemben. A Habsburg adminisztráció új urai azonban rövidesen tapasztalhatták, hogy a kezükben tartott fegyver, a megtorlás fegyvere bizony visszafelé is elsült. Mert sokkoló hatásuk csak rövid ideig tartott, s az október 6-i kivégzések a magyar nemzettudat egyik leghatásosabb formálójává, a nemzeti legendárium talán legszívbemarkolóbb fejezetévé váltak. Október 6. szimbólummá nemesedett, a törhetetlen szabadságvágy jelképévé, igazi ünnepévé. Az aradi tizenhárom mártír pedig a szabadságért hozott áldozatvállalás szimbóluma lett, s az aradi kivégzőosztag puskacsövei és a bitófák alá vezető útjuk a magyar kálváriává magasztosult.

A kivégzéseket követően a gyász és a dac egy furcsa ékszert teremtett meg. Egy fekete karkötő a legegyszerűbb anyagból, rajta 9 ezüst betűvel, az aradi tizenhárom nevének kezdőbetűivel. Ezek megfelelő sorrendbe állítva egy jelmondat szavainak a kezdőbetűi voltak: Pannonia Vergiss Deine Todten Nie Als Kläger Leben Sie! Magyarország, soha ne feledd halottaidat, mint vádlók {tovább}élnek ők!

1849. október 6.

Poeltenberg Ernő (Ernst Ritter Poelt von Poeltenberg) honvédtábornok
a VII. hadtest parancsnoka

gróf Vécsey Károly honvédtábornok
az V. hadtest parancsnoka

Damjanich János honvédtábornok
a III. hadtest, végül Arad vára parancsnoka

Dessewffy Arisztid honvédtábornok
a IX. hadtest, végül a déli hadsereg lovassági főparancsnoka

Török Ignác honvédtábornok
Komárom várparancsnoka, végül a hadmérnökkar igazgatója

Nagysándor József honvédtábornok
az I. hadtest parancsnoka

Aulich Lajos honvédtábornok
a II. hadtest parancsnoka, végül hadügyminiszter

Kiss Ernő honvéd altábornagy
a bánáti hadtest parancsnoka, végül az Országos Főhadparancsnokság vezetője

Knezić Károly honvédtábornok
a III. hadtest,  végül egy tartalék seregtest parancnsoka

Láhner György honvédtábornok
a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felszerelési osztály főnöke

Lázár Vilmos honvéd ezredes
a IX. hadtest parancsnoka

Leiningen-Westerburg Károly (Karl Graf Leiningen Westerburg zu Alt-Leiningen) honvédtábornok
a III. hadtest parancsnoka

Schweidel József honvédtábornok
a kormány székhelyének helyőrség parancsnoka

A kiállítással a 13 ismert vértanú mellett tudatosítani szeretnénk az érdeklődő közvéleménnyel azt is, hogy nem csak az 1849. október 6-án mártírhalált halt hőseink jelentik az ARADI VÉRTANÚKAT.

Az első aradi vértanú - 1849. augusztus 22. Ormay Norbert (Norbert Auffenberg) honvéd ezredes
a honvéd vadászezredek felügyelője (főparancsnoka)

A 15. aradi vértanú - 1849. október 25.Kazinczy Lajos honvéd ezredes
tartalék hadtest parancsnoka

A 16. aradi vértanú - 1850. február 19. Alois (Ludvig) Hauk honvéd alezredes
helyőrségi dandárparancsnoka Bánságban

Lenkey János honvédtábornok szintén a halálra szánt magyar katonai vezetők között állt a hadbíróság elé huszárszázadának legendás hazaszökése miatt, mint a legbűnösebb. Mégsem ítélték el, mert megtébolyodott a per során. Társai mártíromságában a legborzasztóbb módon osztozva, szörnyű körülmények között halt meg egy aradi kazamata cellában 1850. február 9-én.

S ez a kiállítás emlékezik a szintén október 6-án vértanúvá vált első magyar miniszterelnökre gróf Batthyány Lajosra is.