Már a  XIX . század  végén felmerült a  gondolat , hogy kialakítsanak  egy  olyan  fővárosi gyűjteményt  , amely  tudatosan felvállalja a kortárs  művészet  támogatását , műtárgyak gyűjtését, vásárlását.

A Fővárosi Múzeum megalakulásával az akkori  fővárosi vezetés eredetileg a  fiatal , tehetséges  képzőművészek  támogatására törekedett , hogy a  műtárgyak megvásárlásával  lehetőség nyíljon  számukra a tanulmányaik  folytatására. Ehhez a célhoz  hozták létre a Ferenc József  koronázási jubileumi-díjat , mely  természetesen  egy igen változatos  anyagot  hozott  létre  igazodva a mindenkori  ízléshez , elvárásokhoz .

Az Első  világháborút  követően a  30-as  évek elején az egykori Károlyi -palota  megvásárlásával  új lendületet  kapott a  Fővárosi Képtár , melynek első kiállítása 1933-ban  bebizonyította  életképességét és  fontosságát. Az akkori  igazgató  Csánky  Dénes  egyfelől a  tehetséges  fiatalok támogatása és az elfogulatlan  gyűjtés  mellett  tette le  voksát., melynek  legfontosabb üzenete  volt , hogy  a főváros képtára  nem szegődhet  egyik  művészeti irányzat  szolgálatába. Hamarosan  a Képtárt a múzeumok  hálózatába  soroltaták, majd adományként az óbudai Schmidt - kastély megszerzésével a  jelenlegi helyszínre  költözött a  várostörténeti  múzeumi anyag és a   képzőművészeti anyag  megmaradó része. Ettől kezdve a Képtár  valódi múzeummá fejlődött és elkezdődött a meglévő anyag  hiányosságainak pótlása  és   tudatos fejlesztése  , a kortárs művészet  teljeskörű bemutatása . A  szerzeményeket   rendszeres kiállításokon mutatták be.

A Második Világháborúban jelentős  veszteség érte az épületet és a gyűjteményt is, mégis   ez a Képtár   nyitotta meg elsőként kapuit  a  közönség előtt. Az 50-es  évek eleji központosított intézkedéseit   követően  a  60-as években állt talpra az intézmény  , vállalva a főváros  mindenkori szellemi és  művészeti arculatának  bemutatását , megkezdődhetett a műtárgyak  szakmai   kezelése, rendszerezése. Persze  az anyag  az  akkori politikai  jelenlét miatt is  egy  igen eklektikus  , melyben a viszonylag sok "irányvonalas"-művészi alkotás mellett számtalan érték is  megtalálható, mint Schaár Erzsébet , Barcsay Jenő, Kondor Béla vagy  Vilt Tibor.
 
Az 1973-at követő szemléletváltozásnak köszönhetően az Európai Iskola  művészei (Bálint Endre ,Czóbel Béla,Gadányi Jenő,Korniss Dezső,Martyn Ferenc , stb.) mellett már ott  voltak láthatók  Keserü Ilona, Lakner László, Vajda Lajos  és Ország Lili  munkái is. Ezek  bizonyítják , hogy  kiváló szakmai munka  folyt az intézményben . A gyűjtemény töretlen fejlődését  mutatja , hogy a  szorványvásárlásoknál számottevőbbé  vált a tudatos  gyűjtése a közelmúlt kortárs műveinek. Így az újabb  szerzemények (Bak Imre , Birkás Ákos , Bukta Imre ,  El Kazovszkij , Nádler István ,  Swierkiewicz Róbert , Körösényi Tamás és  Pinczehelyi Sándor ) már a  70-es , 80-as  évekből is származnak, esetenként  egy-egy alkotó   főművével is , melyek  közül több most  a Pécsi Galériában láthatók Simon Magdolna művészettörténész  érzékeny  válogatásának köszönhetően. Ez egy igazi XX-ik századi művészettörténeti utazás, stílusok, szellemi műhelyek , képzőművészeti technikák , irányzatok  között.

Ma  a Fővárosi  Képtár tízezernél több  festmény , szobor , grafika  tulajdonosa  és  több jelentős ipartörténeti  és  képzőművészeti gyűjtemény bemutatásának helyszíne.
 A kiállítás megnyitására  azt a Fitz Pétert  kértük fel , aki  1993 óta   vezeti a  Fővárosi Képtárt, aki azt a   kortárs művészet egyik legfontosabb centrumává  fejlesztette a  gyűjtemény  tudatos   gyarapításával , illetve  a Kiscelli Templomtérben  időszaki kiállítások rendezésével.