KONKOLY Gyula (1941-)

Konkoly Gyula a magyar neoavantgárd mozgalom egyik elindítója , aki már főiskolás korában csatlakozott a Csernus Tibor -Lakner László -Szabó Ákos szürnaturalista irányzatához.Egy Bécsben 1968-ban látott nagy amerikai pop-art kiállítást követő időszakában művei a magyar pop-art legradikálisabb darabjaiként születtek. E radikalizmusa vezetett az environmentális, konceptuális munkákhoz, ezek közül néhány a politikai neoavantgárd egyértelmű példájaként aposztrofálható.

Az 1970 februárjában a Fényes Adolf Teremben látható kiállítás a politikai konceptuális environment az első magyarországi egyéni konceptuális kiállítás volt, mely nyelvezetével, anyaghasználatával, tárgyformálásával meghatározó szerepet játszott a magyarországi konceptuális művészet kialakulásában.

Az általa szerkesztett és kiadott illegális Dokumentum 69-70 kiadvány politikai viharkeltése miatt, annak megjelenését követő napon jobbnak látta elhagyni az országot. Az 1971-es Párizsi Biennálén Lenin preparált szövegein nyugvó illegális pártszerv-struktúra projektjét állította ki, majd 1972-es utolsó konceptuális kiállítását követően manifesztumot adott közzé a neoavantgárd haláláról.1973-tól illusztrátorként tevékenykedett, plakátokat is készített nagy világcégek számára.
A 80-as évek közepétől visszatérve az igazi képzőművészethez, sajátos egyéni hangú festett és plasztikusan formált elemekből szerkesztett, nagyméretű, installációszerű, narratív műveket alkotott, informelt és popot, fotórealizmust és geometrizálást társítva egymással látványos és mozgalmas együttessé, melyek eleven festőiséggel, éles fényekkel, kontrasztos színekkel tűntek ki. Az utóbbi időkben klasszikus figurális képeket fest.

Konkoly Gyula legújabb alkotásait választékos festői megoldások, szofisztikált technikai kivitelezés jellemzi a festményeket, melyekben a művész a természet és az ember együttélését, a körülöttünk lévő világ formai és tartalmi kapcsolatainak viszonyát, különösen a fény, azon belül is a napfény megfesthetőségét kutatja. Konkoly a festészet hagyományos műfajait és témáit, mint a tájkép és életkép, az ember és természet fogalmi és lényegi összetartozását továbbfűzi, majd vizuálisan újraértelmezi a néző számára. Ő az aki festészet örök, klasszikus témáját a nőt, a meztelen női testet természetes környezetében szemet gyönyörködtetően ábrázolja, mindehhez a fény, a napsugár segítségét hívja s az általa keltett optikai hatásokat már-már a klasszikus festészet eszköztárával jeleníti meg mindenki számára érthetően. Nem abszolút igazságokat igyekszik megfogalmazni, csak a festmény vizuális tartalmát akarja kibontani.Mégsem válik unalmassá, hiszen egy mélyebb vizsgálat révén a briliáns technika mögé láthatunk, felfedezhetjük azt a festői szándékot, mellyel azonosulni lehet a festő szándékának megfelelően.

1956-1964: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Hincz Gyula.

1971: Biennalé de Paris nagydíja (csoportos);

1964-1965 között Bécsben, Olasz- és Franciaországban járt tanulmányúton.

1970-ben rövid Olaszországi tartózkodás után Franciaországba emigrált. Távollétében két és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték.

1990-1991-ben Svédországban dolgozott.

1991-ben visszatért Magyarországra.

1992-1995 között a Janus Pannonius Tudományegyetem, Mesteriskolájában tanszékvezető tanár.

1992: Munkácsy-díj