Kedves Barátaim!

Elkezdjük a 2012-es évet ! Elkezdjük, méghozzá egy olyan fiatal művésszel, aki ugyan Nagykanizsai születésű, de 1988 óta élete Pécshez kötődik.

Előbb a művészeti Szakközépiskolában, majd a JPTE Művészeti Kar, Festészet Szakán végzett, Valkó László tanítványaként. Ezután néhány év müncheni Ösztöndíjas év következett, majd hamarosan abban az iskolában tanított már, amelyből indult a pályája. 2009-ben DLA-fokozatot szerzett, közben már tanít az egyetemen, ahol 2010-től adjunktus.

Sikeres kiállító művész, díjak, ösztöndíjak tanúskodnak erről, egyéni és csoportos kiállításokon - köztük a Pécsi Galéria által szervezetteken is - hangos sikereket arat itthon és külföldön egyaránt.
Bár mindig adott tematikus címet a kiállításainak, de a 2011-2012-es év tárlatainak címei jól fejezik ki, hogy elérte azt az életkort, mely kellő mennyiségű és minőségű munkát jelent s abból lehetséges már válogatni, hogy megláthassuk azt az alkotói potenciált, kvalitásokat, melyek rá oly nagyon jellemzők. Azt hiszem a legfontosabb dolog vele kapcsolatban, hogy ERNSZT Andrásnak már "ernsztandrási -jegyei" vannak, stílus, technika, struktúra "ernsztandrási", a képi elemek egymáshoz való viszonyai sajátos lírai megfogalmazásban jelennek meg munkáin. Dimenziókat látunk, melyek sokszor tűnnek kissé kaotikusnak, de ha a néző elmerül a látványban képes lesz meglátni a művész által sugallt mondanivalót.

Hogy mennyire igaz ez az előbbi mondatfolyam,igazolásul álljon itt Havasréti József katalógusszövegéből egy részlet:
"Ernszt erős absztrakciós képességgel és elemző hozzáállással ismeri fel és variálja a természeti jelenségekben rejlő immanens formákat és egyúttal szimbolikus tartalmakat. A nagyfokú gondossággal kimunkált és nagyfokú tudatossággal használt organikus alapformák karakteres vizuális nyelvet alkotnak: egyrészt a teljes kép-kompozíciók alapegységei, másrészt a művész munkásságában és sorozataiban mindig felidézhető, mindig variálható vizuális nyelvezet összetevői. A képeken látható természeti világ ezért nem is maga a természet, hanem a természet jelein keresztül felidéződő szimbolikus univerzum."

(Havasréti József: Ernszt András festményeiről, 2011)