A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely 2012. április 4 - május 6. között rendezi meg a Széchenyi téri kiállítótermében a 2012.januárjában elhunyt Fürtös Ilona textiltervező gyüjteményes kiállítását.
A művész 1941-ben Pécsett született, 1959-64 között tanult az Iparművészeti Főiskola szövöttanyag tervezői szakán, mesterei Hincz Gyula és Gerzson Pál voltak. Kezdettől fogva gyakori szereplője a különböző textilkiállításoknak, 1972-ben elnyerte a szombathelyi Fal- és Tértextil Biennálé I. díját. 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. Néhány év kivételével Pécsett élt és dolgozott, pályája elején a Művészeti Szakközépiskola, 1990-től haláláig a Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti Karának tanára volt.
Kezdettől fogva a klasszikus gobelin műfaját művelte, azok közé a textilművészek közé tartozott, akik - mint a tőle idősebb Solti Gizi vagy a fiatalabb Péreli Zsuzsa - a szövés klasszikus tradíciójában találták meg szellemi és kézműves otthonukat. Őket nevezi a szakirodalom Ferenczy Noémi-követőknek.
Fürtös Ilona - bár többször rész vett a velemi kísérleti textilszimpózion munkájában - nem csatlakozott a textilesek avantgárd újító mozgalmához, megmaradt a szövött falikárpit mellett, noha számos apró technikai leleménnyel (szumák) gazdagította azt. Kompozícióiban sajátos formanyelvet alakított ki, sokat merített a népi szőttesek egyszerű és nagyvonalú motívumaiból, anélkül, hogy utánozta volna őket. A korai nagyméretű, figurális szövésein már megjelenő háromszögű, négyzetes kis formák későbbi munkáinak fontos elemei, a kompozíciók "építőkövei" lettek. Az 1980-as évektől kezdve ezek segítségével - olykor "főszereplésével" - alakította a textilképet.
Az utóbbi évtizedben elsősorban kisebb méretű gobelinek kerültek le szövőszékéről. Két alkalommal is rész vett azonban nagy közös textilművek tervezésében és kivitelezésében, így a Kárpit határok nélkül (1996) és Szt. István és műve (2000) létrehozásában.
Nagyhatású tanár volt, tehetséges fiatal textilesek (Pápai Lívia, Lencsés Ida, Pasqualetti Eleonóra, Csertő Rita, Zákány Mária stb.) kerültek ki műhelyéből, akik Fürtös Ilonától egyszerre örökölték a szakmai tradíció szigorúságát és a gondolkodás szabadságát.
Életében több kisebb egyéni kiállításon mutatta be műveit, ez a mostani az első alkalom, amikor összegyűjtve munkáit (néhány nagyméretű gobelinje a rendszerváltás után eltűnt) megkíséreljük megrajzolni művészi pályáját a közgyűjteményekben ( Iparművészeti Múzeum, Budapest; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Thúry György Múzeum, Nagykanizsa; Savaria Múzeum, Szombathely) őrzött és a művész hagyatékában, illetve a magánygyűjteményekben lévő gobelinek segítségével. A textilek mellett bemutatunk mintegy félszáz grafikát, textiltervet a művész hagyatékából.
A kiállítás alkalmából katalógus megjelentetését tervezzük, amely első ízben adna átfogó képet Fürtös Ilona textiltervező pályájáról. A katalógus tanulmányát Kovalovszky Márta művészettörténész - a kiállítás kurátora -írja, áttekintve a műveket a legkorábbiaktól az utolsó munkákig, természetesen figyelembe véve azokat is, amelyek a kiállításon nem szerepelnek. A szerző arra törekszik, hogy meghatározza az alkotói pálya korszakait, de egyszersmind megrajzolja a hatvanas évek végén indult textilmozgalom folyamatait és azt a helyet, amelyet mellettük a Ferenczy Noémi örökségét folytató gobelinművészek, köztük Fürtös Ilona tevékenysége betöltött.
A tanulmányt életrajzi adatok, kiállításjegyzék és bibliográfia egészíti ki.
A katalógus kb. 100 műtárgyfotóját Sulyok Miklós készíti. A katalógus tervezője Pinczehelyi Sándor képzőművész. A katalógus magyar nyelvű, a bevezető tanulmányt angol nyelvű abstract foglalja össze.A képfeliratok kétnyelvűek.