"Az úgy volt...", hogy a Művészeti Kar főépületének takarásában - a magas szürke tömb mögött -, az egyik kertszegletben állott a gondok háza. Takaros kis virágágyás övezte a lakot, és éber házőrző jelzett, ha hívatlan hallgató közelített a gyeptengerből égbetörő cseresznyefákhoz. Aztán, történt egy-szer, hogy a gondnok "eltűnt", és az egyetem, helyiséggondjait enyhítendő, műteremmé avanzsálta a házat, a kis házat. Ekkor, mint másodéves hallgatók költöztek az épületbe, elfoglalva a szobákat - végre a "saját" műterem lehetőségének ígéretével. Személyüket a véletlen(?) választotta, és spontán módon alakult ki a szűk munkaközösség. A hely által determinált, vajúdva születő csoport megkezdte életét. A kezdeti feszültségektől sem mentes kapcsolatokból összerázódni látszott a csapat. A fiatalok, új otthonuk birtokbavételétől kezdve, már a kis ház kulcsát kérték, és ha kereste őket valaki, akkor az illető a kis ház felől érdeklődött, ... így a kis házból fokozatosan Kisház lett."

(részlet ifj.FICZEK Ferenc írásából)

A " K I S H Á Z ", mint fogalom, BUBREG Balázs, KIS Endre és PINCZEHELYI  András festőművészek és GYURIS Róbert szobrászművész által kitalált  koncepció . Mindegyik  külön szuverén egyéniség, mégis szellemiségében közös eredményeket  produkál, csatlakozott a csoporthoz UTCAI Dávid  festőművész is.
A  munkáiknak  sajátos  atmoszférája  van, mindegyik  kicsit  különbözik a másiktól, kiderül, minden fiatal alkotó a  művészetet  komolyan gondolja, az alkotás eszközeiben, megoldásaiban azt az  utat  keresik, amely  néha a művészet magasztos  szféráját is  megérinti. Maradandót, izgalmasat, szakmailag értékeset  hoznak létre  s még a  szemnek is sajátos vizuális  élményt  jelentenek munkáik. Ezek a fiatalok  jó példát  mutatnak azok számára, akik csak most tervezik,hogy a művészet  rögös útját választják, lehet így is . Különös  jelenség a "Kisház"-ban, hogy a csoport tagjai  örömüket lelik a saját  és mások munkáiban is.

A  "KISHÁZ"  tagjai az indulás óta persze ténylegesen kiköltöztek az egyetem kapui mögül  és a megszokott életvitelüket  a Zsolnay Gyárban lévő  műterembe  illetve a kiállítóterekbe  helyezték át. A vásznakon az életképek, portrék szuperrealista stílusban  megjelenítik az ismerősöket, családtagokat, feltűnnek a képeken  - nemegyszer megdöbbentő szituációban -  a haverok, csoporttársak, mesterek, de ismeretlenek  is. Kalandozhat a szem, hiszen a megoldások sokszor meghökkentőek, a felületek  harmóniája  sokszor  izgalmas  belső feszültségeket  rejt magában.
A  csapat  most éli azt  az időszakát, melyben sokszor az okoz  zavart, hogy tudják-e   mikor, mennyi időt   kell és  szabad  alkotó munkával tölteni  és mikor szabad    kiállítást vállalni  . Figyelve  pályájukat  látható, hogy  pont a  közösségben való  lét  ad egyfajta  kontrollt számukra, miközben  teszik a dolgukat  próbálnak egy egészséges  egyensúlyt tartani  alkotás és  bemutatkozás  között . Bizonyára  nem könnyű  ez, főleg azért sem, mert már magángyűjtők is  felfigyeltek  munkáikra, s ez másfajta  terheket, kötelezettségeket  is ró  a fiatal művészekre.